Műfajában az első olyan kötet, mely a környezeti
kérdések tömegkommunikációs megjelenítését
tárgyalja. Lényegi kérdésfeltevései
a következők:
- Vajon a környezet olyan sztori-e, mely a tudósítás
egy új minőségét feltételezi?
- Hogyan mutathatja be a média kellő pontossággal
a környezeti kérdések nemzetközi, nemzeti és
helyi dimenzióit?
- Nincs-e ellentmondás a médiumoknak a reklámipar
iránti elkötelezettsége és a környezeti
kérdésekről szóló tudósításaik
vallott objektivitása között?
- Milyen szerepet tölthet be a környezeti kérdésekről
szóló tájékoztatás a filozófia,
a gazdaság, a politika és a kultúra tágabb
összefüggésében?
A kötetben médiaszakemberek (lapszerkesztők, televíziós
producerek, közírók), valamint jól tájékozott
bennfentesek saját nézőpontjukból kiindulva,
személyes élményeik és konkrét esetek
kapcsán provokatív válaszaikkal és véleménynyilvánításukkal
igyekeztek megfelelni a feltett kérdésekre. A szerzők
között találjuk többek között Al Gore-t,
Vásárhelyi Juditot, Donella H. Meadows-t is. A megfogalmazott
vélemények jól illusztrálják mindazon
dilemmákat, melyekkel a környezeti kérdések kezelése
során a médiának szembesülnie kell. Az önkritikus
médiaszakemberek elismerik a sajtó tanácstalanságát
a környezeti kérdések kezelését illetően,
hiszen mint mondják, szakmájuk szerint eddig elsősorban
az ember és ember közötti konfliktusok (háború,
bűnözés, politika és szegénység,
sport) bemutatása jelentette feladatukat. A kötet előszavában
azonban megfogalmazódik a hitvallás: ha a tudósoknak
a felmelegedéssel és a fajok kihalásával kapcsolatos
állításai igazolódni látszanak, akkor
szakítaniuk kell az eddigi gyakorlatukkal, fel kell ismerniük,
hogy az igazi konfliktus ma már az ember és környezete
között áll fenn. A nyitó tanulmány egyfajta
morális alaphangot igyekszik megütni, bár nem kifejezetten
a médiumok szerepvállalása kapcsán: joga van-e
a legfejlettebb országnak a szegénységgel és
államadóssággal küszködő, de még
komoly természeti potenciállal rendelkező harmadik
világbéli országokat felszólítani arra,
hogy szegénységükön ne a környezetük
pusztításával próbáljanak enyhíteni.
Nem tekinthető-e ez egy újfajta gyarmatosítási
szándék jeleként? Nem volna-e előbbre való
a fejlett világ számára, hogy a létfontosságú,
például trópusi természeti környezet megóvása
érdekében lemondjanak kihelyezett hiteleik visszafizettetéséről?
Érdekes pólus egy oregoni szenátor cikke, aki azt
kéri számon a sajtón, hogy ha már egyszer végre
foglalkozik környezeti kérdésekkel, akkor a északnyugati
partoknál (Oregon) történt őserdőirtás
kapcsán miért volt oly szenzációhajhász,
miért nem mutatott több felelősséget a kiegyensúlyozott
tájékoztatás tekintetében, miért hangolta
állandóan a közvéleményt és a döntéshozókat
drámai riportjaival és a különböző
érdekcsoportok szájízének megfelelően
változó adatok közlésével, melyek szerinte
igen távol álltak a valóságtól. A kötet
anyagának változatosságát példázza
Vásárhelyi Juditnak a nagymarosi gát építése
elleni mozgalomról, annak rendszerellenes hátteréről,
a szocialista cenzúra nyugati médiumok útján
történő hatástalanításáról
szóló írása, mely egyben azt is bizonyítja,
hogy a zöld mozgalmak lehetnek kékek is, nem feltétlenül
balos indíttatásúak, de néhány egyéb
kötetbeli írással együtt azt is, hogy a környezetvédelem
nem kifejezetten az amerikai társadalom legújabb demokratikus
ajándéka a világnak.
A kötetet szószedet, annotált bibliográfia, egy
szakirodalmi áttekintést nyújtó tanulmány
és a szerzők életrajzi adatai egészítik
ki.