Műfajában az első olyan kötet, mely a környezeti kérdések tömegkommunikációs megjelenítését tárgyalja. Lényegi kérdésfeltevései a következők:
- Vajon a környezet olyan sztori-e, mely a tudósítás egy új minőségét feltételezi?
- Hogyan mutathatja be a média kellő pontossággal a környezeti kérdések nemzetközi, nemzeti és helyi dimenzióit?
- Nincs-e ellentmondás a médiumoknak a reklámipar iránti elkötelezettsége és a környezeti kérdésekről szóló tudósításaik vallott objektivitása között?
- Milyen szerepet tölthet be a környezeti kérdésekről szóló tájékoztatás a filozófia, a gazdaság, a politika és a kultúra tágabb összefüggésében?
A kötetben médiaszakemberek (lapszerkesztők, televíziós producerek, közírók), valamint jól tájékozott bennfentesek saját nézőpontjukból kiindulva, személyes élményeik és konkrét esetek kapcsán provokatív válaszaikkal és véleménynyilvánításukkal igyekeztek megfelelni a feltett kérdésekre. A szerzők között találjuk többek között Al Gore-t, Vásárhelyi Juditot, Donella H. Meadows-t is. A megfogalmazott vélemények jól illusztrálják mindazon dilemmákat, melyekkel a környezeti kérdések kezelése során a médiának szembesülnie kell. Az önkritikus médiaszakemberek elismerik a sajtó tanácstalanságát a környezeti kérdések kezelését illetően, hiszen mint mondják, szakmájuk szerint eddig elsősorban az ember és ember közötti konfliktusok (háború, bűnözés, politika és szegénység, sport) bemutatása jelentette feladatukat. A kötet előszavában azonban megfogalmazódik a hitvallás: ha a tudósoknak a felmelegedéssel és a fajok kihalásával kapcsolatos állításai igazolódni látszanak, akkor szakítaniuk kell az eddigi gyakorlatukkal, fel kell ismerniük, hogy az igazi konfliktus ma már az ember és környezete között áll fenn. A nyitó tanulmány egyfajta morális alaphangot igyekszik megütni, bár nem kifejezetten a médiumok szerepvállalása kapcsán: joga van-e a legfejlettebb országnak a szegénységgel és államadóssággal küszködő, de még komoly természeti potenciállal rendelkező harmadik világbéli országokat felszólítani arra, hogy szegénységükön ne a környezetük pusztításával próbáljanak enyhíteni. Nem tekinthető-e ez egy újfajta gyarmatosítási szándék jeleként? Nem volna-e előbbre való a fejlett világ számára, hogy a létfontosságú, például trópusi természeti környezet megóvása érdekében lemondjanak kihelyezett hiteleik visszafizettetéséről? Érdekes pólus egy oregoni szenátor cikke, aki azt kéri számon a sajtón, hogy ha már egyszer végre foglalkozik környezeti kérdésekkel, akkor a északnyugati partoknál (Oregon) történt őserdőirtás kapcsán miért volt oly szenzációhajhász, miért nem mutatott több felelősséget a kiegyensúlyozott tájékoztatás tekintetében, miért hangolta állandóan a közvéleményt és a döntéshozókat drámai riportjaival és a különböző érdekcsoportok szájízének megfelelően változó adatok közlésével, melyek szerinte igen távol álltak a valóságtól. A kötet anyagának változatosságát példázza Vásárhelyi Juditnak a nagymarosi gát építése elleni mozgalomról, annak rendszerellenes hátteréről, a szocialista cenzúra nyugati médiumok útján történő hatástalanításáról szóló írása, mely egyben azt is bizonyítja, hogy a zöld mozgalmak lehetnek kékek is, nem feltétlenül balos indíttatásúak, de néhány egyéb kötetbeli írással együtt azt is, hogy a környezetvédelem nem kifejezetten az amerikai társadalom legújabb demokratikus ajándéka a világnak.
A kötetet szószedet, annotált bibliográfia, egy szakirodalmi áttekintést nyújtó tanulmány és a szerzők életrajzi adatai egészítik ki.

Ismertetők

Katalógus