A tanulmánygyűjtemény azt mutatja be, mit tudunk ma arról, hogy a világ számára kulcsfontosságú környezeti kérdéseket miképpen is kezeli a média és mi módon visszhangzik ez a közvéleményben. A szerzők komoly belelátással és hozzáértéssel rendelkező kiváló újságírók, politikusok, kutatók és környezetvédelmi aktivisták. A könyv gyakorlati példákkal is szolgál az együttműködés és a kommunikáció új formáiról, s jó alapvetést nyújt a globális környezeti változásokkal kapcsolatos hatékony jövőképek, stratégiák meghatározásához, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy munícióval szolgáljon a nyilvános vitákhoz.
Az emberiségnek olyan komoly környezeti kihívásokkal kell szembenéznie, mint a klímaváltozás, a biodiverzitás szűkülése, melyek komolyan fenyegetik a gazdasági, társadalmi, környezeti biztonságot. Mindezen kérdések igazi jelentősége azonban nem kap hangot a médiában, mely csak az újdonságra, a szenzációra, a személyiségekre, a drámákra éhes, és így képtelen hatékonyan megjeleníteni a lassan feltáruló, bizonytalanul körvonalazódó fenyegetéseket. Egyrészről meglehetősen világos, hogy maguk az újságírók komoly nehézségekkel küszködnek, ha a tudomány, a politika és bizonyos, a kérdéskör alapjait meghatározó értékek összetett kölcsönhatásait kell ábrázolniuk. Másrészről a tudomány képviselői, a politika és a nem kormányzati szervezetek közösségei is elég kelletlenek, ha arról van szó, hogy alkalmazkodniuk kellene a média módszereihez és igényeihez. Végeredményben a médiának köszönhetően az utca emberét még nem érintette meg, mit is jelent valójában a fenntartható fejlődés. Szinte már perverz az a mód, ahogy a tudománynak az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség kérdésében egyre érettebbé válásával párhuzamosan mindennek a tömegkommunikációs megjelenítése minimálisra csökkent. A nagy kérdés, miként lehet megjeleníteni a médiában olyan sokrétű tudományos kérdéseket, melyek a tanácskozások és szakfolyóiratbeli publikációk hosszú láncolatán keresztül csak lassan bomlanak ki. Hogyan lehet a hírek közé illeszteni olyan kérdéseket, melyek fontosak és új információt hordoznak, de média-szempontból mégsem hírértékűek, így kilógnának a szenzációs "legfrissebb jelentések" közül. Hogyan lehetne a nagyon konzervatív tudós társadalmat rávenni, hogy olyan formában is megfogalmazza tudását, amely a mai média-hangsúlyok világában is "sütni" tud? Hogyan lehetne a kormányzati sajtószóvivőket rávenni, hogy a reflexszerű védekező pozíció helyett képesek legyenek a hivatali ügymenet szabvány keretei közé nem illeszkedő kérdések világos kifejtésére is.
A tanulmányok négy nagy fejezetben csoportosulnak. Az elsőben tudományos tanácsadóként kormányzati szerepet vállalt szerzők írásait olvashatjuk a politikai döntéshozók dilemmáiról. A másodikban négy tapasztalt környezetvédelmi újságíró meséli el, hogyan próbálják munkájuk során megjeleníteni a környezeti kérdéseket. A harmadik részben tudományos kutatók járják körül a környezet, a média és a társadalom különböző aspektusait, míg az utolsó részben környezetvédelmi szervezetek munkatársai igyekeznek olyan új elképzeléseiket felvázolni, melyek segíthetnek a korábbi fejezetekben felvetett kihívások megválaszolásában. Zárszóképpen a függelékben az Egyesült Királyság tudományos főtanácsadójának - egyben a kötet alaphangját megadó indító tanulmány társszerzőjének - két háttéranyaga olvasható, melyek részletesen bemutatják a felmelegedés és a biológiai sokféleség problémakörét.

Ismertetők

Katalógus