A tanulmánygyűjtemény azt mutatja be, mit tudunk
ma arról, hogy a világ számára kulcsfontosságú
környezeti kérdéseket miképpen is kezeli a média
és mi módon visszhangzik ez a közvéleményben.
A szerzők komoly belelátással és hozzáértéssel
rendelkező kiváló újságírók,
politikusok, kutatók és környezetvédelmi aktivisták.
A könyv gyakorlati példákkal is szolgál az együttműködés
és a kommunikáció új formáiról,
s jó alapvetést nyújt a globális környezeti
változásokkal kapcsolatos hatékony jövőképek,
stratégiák meghatározásához, kifejezetten
azzal a szándékkal, hogy munícióval szolgáljon
a nyilvános vitákhoz.
Az emberiségnek olyan komoly környezeti kihívásokkal
kell szembenéznie, mint a klímaváltozás, a
biodiverzitás szűkülése, melyek komolyan fenyegetik
a gazdasági, társadalmi, környezeti biztonságot.
Mindezen kérdések igazi jelentősége azonban
nem kap hangot a médiában, mely csak az újdonságra,
a szenzációra, a személyiségekre, a drámákra
éhes, és így képtelen hatékonyan megjeleníteni
a lassan feltáruló, bizonytalanul körvonalazódó
fenyegetéseket. Egyrészről meglehetősen világos,
hogy maguk az újságírók komoly nehézségekkel
küszködnek, ha a tudomány, a politika és bizonyos,
a kérdéskör alapjait meghatározó értékek
összetett kölcsönhatásait kell ábrázolniuk.
Másrészről a tudomány képviselői,
a politika és a nem kormányzati szervezetek közösségei
is elég kelletlenek, ha arról van szó, hogy alkalmazkodniuk
kellene a média módszereihez és igényeihez.
Végeredményben a médiának köszönhetően
az utca emberét még nem érintette meg, mit is jelent
valójában a fenntartható fejlődés. Szinte
már perverz az a mód, ahogy a tudománynak az éghajlatváltozás
és a biológiai sokféleség kérdésében
egyre érettebbé válásával párhuzamosan
mindennek a tömegkommunikációs megjelenítése
minimálisra csökkent. A nagy kérdés, miként
lehet megjeleníteni a médiában olyan sokrétű
tudományos kérdéseket, melyek a tanácskozások
és szakfolyóiratbeli publikációk hosszú
láncolatán keresztül csak lassan bomlanak ki. Hogyan
lehet a hírek közé illeszteni olyan kérdéseket,
melyek fontosak és új információt hordoznak,
de média-szempontból mégsem hírértékűek,
így kilógnának a szenzációs "legfrissebb
jelentések" közül. Hogyan lehetne a nagyon konzervatív
tudós társadalmat rávenni, hogy olyan formában
is megfogalmazza tudását, amely a mai média-hangsúlyok
világában is "sütni" tud? Hogyan lehetne a
kormányzati sajtószóvivőket rávenni,
hogy a reflexszerű védekező pozíció helyett
képesek legyenek a hivatali ügymenet szabvány keretei
közé nem illeszkedő kérdések világos
kifejtésére is.
A tanulmányok négy nagy fejezetben csoportosulnak. Az elsőben
tudományos tanácsadóként kormányzati
szerepet vállalt szerzők írásait olvashatjuk
a politikai döntéshozók dilemmáiról. A
másodikban négy tapasztalt környezetvédelmi újságíró
meséli el, hogyan próbálják munkájuk
során megjeleníteni a környezeti kérdéseket.
A harmadik részben tudományos kutatók járják
körül a környezet, a média és a társadalom
különböző aspektusait, míg az utolsó
részben környezetvédelmi szervezetek munkatársai
igyekeznek olyan új elképzeléseiket felvázolni,
melyek segíthetnek a korábbi fejezetekben felvetett kihívások
megválaszolásában. Zárszóképpen
a függelékben az Egyesült Királyság tudományos
főtanácsadójának - egyben a kötet alaphangját
megadó indító tanulmány társszerzőjének
- két háttéranyaga olvasható, melyek részletesen
bemutatják a felmelegedés és a biológiai sokféleség
problémakörét.