Modern világunk egyik legzavaróbb paradoxonja az az irdatlanul
mély szakadék, amely az egyre terebélyesedő
világgazdaság és világkultúra, illetve
az egyes emberek veszedelmes mértékű megosztottsága
között húzódik. Jó példái
ennek a Szarajevót ékesítő műholdas hírtelevízió
antennák, melyek segítségével a multinacionális
hírkonszernek a legsötétebb törzsi időket
idéző háborúról tudósítottak.
Hosszú távon szemlélve persze a modernizáció
roppant erőteljesnek és megkérdőjelezhetetlennek
tűnik, a döntéshozóknak azonban a fejlődés
irányvonalait vizsgálva tekintettel kell lenniük a sokkal
nehézkesebben változó alapvető emberi - lelki,
alkatbéli - sajátosságokra is. Különösen
fontos ennek az egyensúlynak a megteremtése a globális
televíziós hírszolgáltatásban.
Parker szerint a belátható jövőben a hírszolgáltatás
világméretű egységesülésének
fő akadálya a nyelvi sokféleség lesz, annak
ellenére, hogy a szerző nem próbálja eljelentékteleníteni
a tévétársaságok - többnyire közös
forrásból származó - képanyagainak esetenkénti
drámai hatását. A CNN típusú központi
képforrás azonban szerinte még nagyon messze van attól,
hogy egyetemes hírszolgáltatásról beszéljünk
(még ha sokak szerint a kép maga a sztori is). Nyilvánvaló
ugyanakkor, hogy ha a globális hírtelevíziózás
alkalmas eszköznek bizonyulhat bármely árucikk eladására,
az azonnal létre is fog jönni. Parker a CNN, a BBC World Service
és a Sky Channel tevékenységét vizsgálja,
nem feledkezve meg arról sem, hogy a BBC rádiós változata
hosszú évekig 41 nyelven sugárzott világméretekben
mintegy 130 milliós közönségnek igen színvonalas
hír- és kulturális programokat. A szerző szerint
az ideológiai harc enyhülésével, a csökkenő
kormányzati szerepvállalással, a növekvő
médiaprivatizációval és koncentrációval
- mely újabban egyes országokban (pl. Angliában vagy
Olaszországban) már kormányzati korlátozó
intézkedésekhez is vezet - ugyanazok a gazdasági megfontolások
alakítják a hírtelevíziózás jövőjét,
mint amelyek a szórakoztató televízióét.
A kereskedelmi televíziózásban élenjáró
USA hírtelevíziózásában már határozottan
tetten érhető a bulvarizálódás. Nem
nagy túlzás, ha azt mondjuk, az számít hírnek,
ami eladható. A szerző szerint nemcsak a hír- és
szórakoztató műsorok kereskedelmi, illetve reklámpotenciálja
kapcsán, de a technológia vonatkozásában is
mértékletes tervezésre van szükség, tekintettel
a nemzeti ízlésre, mentalitásra, nyelvre, a sajátos
jogi környezetekre, a jövedelmi viszonyokra. Meggyőző
érvelése szerint a nyelv és a kultúra viszonylagossága
a leghatékonyabb ajtónálló a bebocsátást
követelő globális médiumok előtt. A technológia
és a fizikailag megépült rendszerek hamis illúziót
kelthetnek egyes programfelelősökben a közönségnagyságot
tekintve, miközben nincsenek még egyértelmű bizonyítékok
arra, hogy az idegen nyelven elhangzó híradásoknak
tömeges közönségük lenne. Sőt jellemző
módon szívesebben és növekvő mértékben
fizetnek elő az emberek a saját nyelvükön elhangzó
információkra. Mindeközben honfitársaik hűségét
biztosítandó az egyes nemzeti közszolgálati vagy
magántársaságok maguk is kiegészítik
kínálatukat a globális versenytársak által
használt kábeles, műholdas továbbítási
technikákkal. Parker szerint a közeljövő hozhat
olyan akár többszáz csatornás kínálatot
is, ahol a remélt vagy várt irányzattal ellentétben
a közönség még az eddigieknél is szélsőségesebb
módon fog egészen sajátos helyi ízek és
idiómák szerint készült anyagokat választani.
A szerző olvasmányos formában vezet végig a
televíziózás történetén, s részletesen
bemutatja a televíziós globalizálódás
folyamatát, mozgatórugóit és működési
mechanizmusát. A könnyű kötetet elfogadható
irodalomjegyzék és szószedet teszi teljessé.