Modern világunk egyik legzavaróbb paradoxonja az az irdatlanul mély szakadék, amely az egyre terebélyesedő világgazdaság és világkultúra, illetve az egyes emberek veszedelmes mértékű megosztottsága között húzódik. Jó példái ennek a Szarajevót ékesítő műholdas hírtelevízió antennák, melyek segítségével a multinacionális hírkonszernek a legsötétebb törzsi időket idéző háborúról tudósítottak. Hosszú távon szemlélve persze a modernizáció roppant erőteljesnek és megkérdőjelezhetetlennek tűnik, a döntéshozóknak azonban a fejlődés irányvonalait vizsgálva tekintettel kell lenniük a sokkal nehézkesebben változó alapvető emberi - lelki, alkatbéli - sajátosságokra is. Különösen fontos ennek az egyensúlynak a megteremtése a globális televíziós hírszolgáltatásban.
Parker szerint a belátható jövőben a hírszolgáltatás világméretű egységesülésének fő akadálya a nyelvi sokféleség lesz, annak ellenére, hogy a szerző nem próbálja eljelentékteleníteni a tévétársaságok - többnyire közös forrásból származó - képanyagainak esetenkénti drámai hatását. A CNN típusú központi képforrás azonban szerinte még nagyon messze van attól, hogy egyetemes hírszolgáltatásról beszéljünk (még ha sokak szerint a kép maga a sztori is). Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy ha a globális hírtelevíziózás alkalmas eszköznek bizonyulhat bármely árucikk eladására, az azonnal létre is fog jönni. Parker a CNN, a BBC World Service és a Sky Channel tevékenységét vizsgálja, nem feledkezve meg arról sem, hogy a BBC rádiós változata hosszú évekig 41 nyelven sugárzott világméretekben mintegy 130 milliós közönségnek igen színvonalas hír- és kulturális programokat. A szerző szerint az ideológiai harc enyhülésével, a csökkenő kormányzati szerepvállalással, a növekvő médiaprivatizációval és koncentrációval - mely újabban egyes országokban (pl. Angliában vagy Olaszországban) már kormányzati korlátozó intézkedésekhez is vezet - ugyanazok a gazdasági megfontolások alakítják a hírtelevíziózás jövőjét, mint amelyek a szórakoztató televízióét. A kereskedelmi televíziózásban élenjáró USA hírtelevíziózásában már határozottan tetten érhető a bulvarizálódás. Nem nagy túlzás, ha azt mondjuk, az számít hírnek, ami eladható. A szerző szerint nemcsak a hír- és szórakoztató műsorok kereskedelmi, illetve reklámpotenciálja kapcsán, de a technológia vonatkozásában is mértékletes tervezésre van szükség, tekintettel a nemzeti ízlésre, mentalitásra, nyelvre, a sajátos jogi környezetekre, a jövedelmi viszonyokra. Meggyőző érvelése szerint a nyelv és a kultúra viszonylagossága a leghatékonyabb ajtónálló a bebocsátást követelő globális médiumok előtt. A technológia és a fizikailag megépült rendszerek hamis illúziót kelthetnek egyes programfelelősökben a közönségnagyságot tekintve, miközben nincsenek még egyértelmű bizonyítékok arra, hogy az idegen nyelven elhangzó híradásoknak tömeges közönségük lenne. Sőt jellemző módon szívesebben és növekvő mértékben fizetnek elő az emberek a saját nyelvükön elhangzó információkra. Mindeközben honfitársaik hűségét biztosítandó az egyes nemzeti közszolgálati vagy magántársaságok maguk is kiegészítik kínálatukat a globális versenytársak által használt kábeles, műholdas továbbítási technikákkal. Parker szerint a közeljövő hozhat olyan akár többszáz csatornás kínálatot is, ahol a remélt vagy várt irányzattal ellentétben a közönség még az eddigieknél is szélsőségesebb módon fog egészen sajátos helyi ízek és idiómák szerint készült anyagokat választani.
A szerző olvasmányos formában vezet végig a televíziózás történetén, s részletesen bemutatja a televíziós globalizálódás folyamatát, mozgatórugóit és működési mechanizmusát. A könnyű kötetet elfogadható irodalomjegyzék és szószedet teszi teljessé.

Ismertetők

Katalógus