Az ember környezethez fűződő viszonyát
lelki, filozófiai, etikai és vallási felfogása
is meghatározza. A kötetben egybegyűjtött írások
a nagy világvallásoknak és néhány filozófiai
irányzatnak az emberek környezeti szemléletére
gyakorolt hatását vizsgálják. Szerzők
főként azokat a gondolatokat keresik, amelyek jó irányba
befolyásolják az emberek felfogását és
viselkedését.
A korai indiai természetfelfogás szerint minden az egységes
egész természet része, és a világban
minden létezőnek fontos szerepe van. Az ember nem képes
és nem is jogosult arra, hogy uralja a természetet, csupán
használhatja annak javait létszükségletei kielégítésére.
Ebből az ősi indiai szemléletből fejlődött
ki a hinduizmus, a buddhizmus és a jainizmus. Mindhárom vallást
a minden élő tisztelete, az erőszakmentesség,
az egyszerűség, és a harmóniára törekvés
jellemzi.
A Kínában elterjedt vallások filozófiai alapja
a Tao tanítás. Ez a filozófia az ellentétek
- a yin és a yang - harmóniájának fontosságát
hirdeti. Az embernek ebben a harmóniában kell megtalálnia
a szerepét, amely nem lehet a természet felügyelete
és irányítása.
A zsidó, a keresztény és az iszlám vallás
azonos gyökerekből fejlődött ki. Természetszemléletüket
kettősség jellemzi: Isten a világot az ember szolgálatára
teremtette és ugyanakkor uralma alá is helyezte. Ez egyrészt
igazolja az ember törekvését a természet leigázására,
ám egyúttal morálisan felelőssé is teszi
őt a többi élőlény jólétéért.
Istennek minden élőlény fontos, de az ember a legkedvesebb
a számára, majdnem társa Istennek, ezért irányítója,
haszonélvezője és egyben védelmezője
a természetnek.
A panteizmus néhány környezetvédő csoport
szerint az egyetlen helyes vallás, hiszen a természet tiszteletét
hirdeti. A lélek, vagy más megfogalmazásban az Isten,
minden létezőben jelen van, a világ ezen a mindent
átható szellemen keresztül válik egységes
egésszé. Az ember is az egységes szubsztancia megnyilvánulása.
A Gaia-elmélet lényeges változást eredményezett
az emberek ökológiai felfogásában. Abból
indul ki, hogy a Föld és az itt élő élőlények
között szoros együttműködés alakult ki,
s így jött létre egy egységes, önszabályozó,
öngyógyító rendszer.
A nem-ipari kultúrákban az emberek szorosabb kapcsolatban
élnek a természettel, mint az ipari társadalmakban.
Jobban érzik, hogy a természettől függnek, ezért
tisztelik és óvják is azt. A természeti népek
vallásában és életfelfogásában
a természet iránti tisztelet tükröződik.
Az esztéticizmus nyugati filozófiai irányzat, melynek
az az alapelve, hogy a természet szép, ezért nem szabad
lerombolni vagy tönkretenni. Ez a szemlélet valójában
ugyan antropocentrikus és egoista, mégis a természet
értékeinek a védelmét szolgálja. Képzőművészeti,
zenei és irodalmi alkotásokban érezhetjük ennek
az irányzatnak a hatását.
Az antológia szerzői a világ különböző
részein élnek és dolgoznak, sokféle hivatás
és életfelfogás képviselői, ezért
a szemelvények érdekesek és változatosak. A
vallás, a filozófia, a művészetek és
a humánökológia iránt érdeklődő
szakemberek és nem-szakemberek érdeklődésére
egyaránt számot tarthat a válogatás.