Az ember környezethez fűződő viszonyát lelki, filozófiai, etikai és vallási felfogása is meghatározza. A kötetben egybegyűjtött írások a nagy világvallásoknak és néhány filozófiai irányzatnak az emberek környezeti szemléletére gyakorolt hatását vizsgálják. Szerzők főként azokat a gondolatokat keresik, amelyek jó irányba befolyásolják az emberek felfogását és viselkedését.
A korai indiai természetfelfogás szerint minden az egységes egész természet része, és a világban minden létezőnek fontos szerepe van. Az ember nem képes és nem is jogosult arra, hogy uralja a természetet, csupán használhatja annak javait létszükségletei kielégítésére. Ebből az ősi indiai szemléletből fejlődött ki a hinduizmus, a buddhizmus és a jainizmus. Mindhárom vallást a minden élő tisztelete, az erőszakmentesség, az egyszerűség, és a harmóniára törekvés jellemzi.
A Kínában elterjedt vallások filozófiai alapja a Tao tanítás. Ez a filozófia az ellentétek - a yin és a yang - harmóniájának fontosságát hirdeti. Az embernek ebben a harmóniában kell megtalálnia a szerepét, amely nem lehet a természet felügyelete és irányítása.
A zsidó, a keresztény és az iszlám vallás azonos gyökerekből fejlődött ki. Természetszemléletüket kettősség jellemzi: Isten a világot az ember szolgálatára teremtette és ugyanakkor uralma alá is helyezte. Ez egyrészt igazolja az ember törekvését a természet leigázására, ám egyúttal morálisan felelőssé is teszi őt a többi élőlény jólétéért. Istennek minden élőlény fontos, de az ember a legkedvesebb a számára, majdnem társa Istennek, ezért irányítója, haszonélvezője és egyben védelmezője a természetnek.
A panteizmus néhány környezetvédő csoport szerint az egyetlen helyes vallás, hiszen a természet tiszteletét hirdeti. A lélek, vagy más megfogalmazásban az Isten, minden létezőben jelen van, a világ ezen a mindent átható szellemen keresztül válik egységes egésszé. Az ember is az egységes szubsztancia megnyilvánulása.
A Gaia-elmélet lényeges változást eredményezett az emberek ökológiai felfogásában. Abból indul ki, hogy a Föld és az itt élő élőlények között szoros együttműködés alakult ki, s így jött létre egy egységes, önszabályozó, öngyógyító rendszer.
A nem-ipari kultúrákban az emberek szorosabb kapcsolatban élnek a természettel, mint az ipari társadalmakban. Jobban érzik, hogy a természettől függnek, ezért tisztelik és óvják is azt. A természeti népek vallásában és életfelfogásában a természet iránti tisztelet tükröződik.
Az esztéticizmus nyugati filozófiai irányzat, melynek az az alapelve, hogy a természet szép, ezért nem szabad lerombolni vagy tönkretenni. Ez a szemlélet valójában ugyan antropocentrikus és egoista, mégis a természet értékeinek a védelmét szolgálja. Képzőművészeti, zenei és irodalmi alkotásokban érezhetjük ennek az irányzatnak a hatását.
Az antológia szerzői a világ különböző részein élnek és dolgoznak, sokféle hivatás és életfelfogás képviselői, ezért a szemelvények érdekesek és változatosak. A vallás, a filozófia, a művészetek és a humánökológia iránt érdeklődő szakemberek és nem-szakemberek érdeklődésére egyaránt számot tarthat a válogatás.

Ismertetők

Katalógus