Az emberek az 1960-as és 70-es években kezdtek a környezeti
problémákra figyelni. Több környezetvédelmi
irányzat alakult ki, melyeket követve az emberek is többféleképpen
gondolkodnak ezekről a kérdésekről. A szerző
a legfontosabbak esetében elemzi a különböző
álláspontokat, az álláspontok képviselői
közti vitákat, a helytálló magyarázatokat
és a téves elképzeléseket. Olvashatunk a természettudomány
(különösen a kémia) és a tudós (főként
a vegyész) szerepéről a környezeti problémák
kialakulásában és megoldásában; a mérgező
anyagokról, a rák és a környezetszennyezés
kapcsolatáról, az energiatermelés környezeti
hatásairól, a levegő és a víz szennyezéséről,
az élelmiszerekről, és a hulladék-kezelés
módszereiről.
A környezeti kérdések iránti kezdeti érdektelenség
a hatvanas évektől sok esetben ellenkező előjelű
túlzásokba csapott át. Akad olyan környezetvédő
irányzat, melynek alapelve szerint sem a vegyszerek, sem a sugárzások
esetében nincs olyan kicsi dózis, amely még biztonságos
lehet. Szélsőséges álláspontok is kialakultak:
vannak, akik azt hiszik, hogy minden kémiai anyag káros a
környezetre, így az emberi szervezetre is. Ennek az álláspontnak
a képviselői elfelejtik, hogy a világon minden elemekből
és vegyületekből, tehát kémiai anyagokból
áll. Számtalanszor előfordult az is a környezetvédelem
történetében, hogy idejekorán tájékoztatták
a nagyközönséget valamelyik anyag káros hatásáról
az emberi szervezetre, még mielőtt elegendő mérési
adat támasztotta volna alá a feltevést.
Baarschers Kanadában a kémia professzora, nyilván
ebből adódik, hogy a környezeti viták elemzésénél
nagymértékben támaszkodik a természettudományos
eredményekre.