Az emberek az 1960-as és 70-es években kezdtek a környezeti problémákra figyelni. Több környezetvédelmi irányzat alakult ki, melyeket követve az emberek is többféleképpen gondolkodnak ezekről a kérdésekről. A szerző a legfontosabbak esetében elemzi a különböző álláspontokat, az álláspontok képviselői közti vitákat, a helytálló magyarázatokat és a téves elképzeléseket. Olvashatunk a természettudomány (különösen a kémia) és a tudós (főként a vegyész) szerepéről a környezeti problémák kialakulásában és megoldásában; a mérgező anyagokról, a rák és a környezetszennyezés kapcsolatáról, az energiatermelés környezeti hatásairól, a levegő és a víz szennyezéséről, az élelmiszerekről, és a hulladék-kezelés módszereiről.
A környezeti kérdések iránti kezdeti érdektelenség a hatvanas évektől sok esetben ellenkező előjelű túlzásokba csapott át. Akad olyan környezetvédő irányzat, melynek alapelve szerint sem a vegyszerek, sem a sugárzások esetében nincs olyan kicsi dózis, amely még biztonságos lehet. Szélsőséges álláspontok is kialakultak: vannak, akik azt hiszik, hogy minden kémiai anyag káros a környezetre, így az emberi szervezetre is. Ennek az álláspontnak a képviselői elfelejtik, hogy a világon minden elemekből és vegyületekből, tehát kémiai anyagokból áll. Számtalanszor előfordult az is a környezetvédelem történetében, hogy idejekorán tájékoztatták a nagyközönséget valamelyik anyag káros hatásáról az emberi szervezetre, még mielőtt elegendő mérési adat támasztotta volna alá a feltevést.
Baarschers Kanadában a kémia professzora, nyilván ebből adódik, hogy a környezeti viták elemzésénél nagymértékben támaszkodik a természettudományos eredményekre.

Ismertetők

Katalógus