Az alkotás, valami új létrehozása, megtervezése
a "játékos embert" ősidők óta
jellemző tevékenység. Szükségünk
van arra, hogy rendet vigyünk a káoszba, vagy - immár
a huszadik század végén - felfedezzük a káosz
mélyén rejlő rendet. Minden ember alapvető
igénye a felfogható rend, a szépség, az egyszerűség,
az előre gondolkodás és a játékos újítás.
A tervezők ezeket a vágyakat igyekeznek kielégíteni.
E tevékenység számos csodája mellett Papanek azt az életbevágó
terület tekinti át, mely mindnyájunk - szakemberek és
vég-felhasználók - ökológiai felelősségéről
szól. Ma nem azt kérdezzük: "Hogy néz ki?"
vagy "Hogyan működik?", hanem azt: "Hogyan viszonyul?".
Hogyan viszonyulnak a tervezett tárgyak, épületek nemcsak
hozzánk, de a környezetünkhöz, a felismert mélyebb
rendekhez.