Hétköznap reggeli rohanás, még egy pillantás az előző este futtatott számítógépes programra és a beérkezett üzenetekre, reggeli közben villámgyors pásztázás a tévé képújság címsorain. Mit is kell még? Ja, beállítani a mikrohullámú sütő óráját, feltölteni a kutya-/macskatáp adagolót, bekapcsolni az üzenetrögzítőt, a riasztót, ó, a fiamtól elbúcsúztam egyáltalán? Tiszta Amerika. Vagy mégsem? Nálunk talán kevesebben kezdik a napot ennyi berendezés társaságában, de az állandósult rohanás, az örökös sürgetettség, az időhiány problémája ismerős. A könyv központi témája az a paradoxon, hogy a jólét, a technika számtalan vívmánya nem nyújt számunkra több szabad időt, épp ellenkezőleg. Bár a gazdasági fejlődés a jóléti társadalmakban valóban megszabadította az embereket az alapvető szükségletek biztosításának fáradságos terhétől, mégis úgy tűnik, a társadalmi fejlődéssel együtt egyre kevesebb idő marad a lélek és szellem dolgaira, a gondolkodásra, az elme csiszolására, a szerelemre, barátságokra, a másokkal törődésre, a madárcsicsergés hallgatására. A szerző humorral és szellemesen anekdotázva írja le, hogyan alakult ki a modern ember időhiánya, s ez a mindent elárasztó hiányérzet hogyan hatja át élete összes területét. Rámutat arra: minden tevékenységünket öntudatlanul is aszerint súlyozzuk, hogy az általa elért megelégedettség, kielégülés mértéke miképp aránylik a ráfordított időhöz. E belső súlyozás eredményeképp az egyén saját magára irányuló ténykedései szaporodnak, a közösség, a segítségnyújtás, a környezet, természet ügyei háttérbe szorulnak. A könyv felépítése a nap huszonnégy óráját követi, a tizenharmadik kivételével. Nem a babona miatt, egy hangváltást jelez e törés: a tizennegyedik órától vált át az egyre súlyosabb következmények tárgyalására.

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
A 24. fejezetről (Itt az idő).

Ismertetők

Katalógus