Hétköznap reggeli rohanás, még egy pillantás
az előző este futtatott számítógépes
programra és a beérkezett üzenetekre, reggeli közben
villámgyors pásztázás a tévé képújság
címsorain. Mit is kell még? Ja, beállítani
a mikrohullámú sütő óráját,
feltölteni a kutya-/macskatáp adagolót, bekapcsolni
az üzenetrögzítőt, a riasztót, ó,
a fiamtól elbúcsúztam egyáltalán? Tiszta
Amerika. Vagy mégsem? Nálunk talán kevesebben kezdik
a napot ennyi berendezés társaságában, de az
állandósult rohanás, az örökös sürgetettség,
az időhiány problémája ismerős. A könyv központi témája
az a paradoxon, hogy a jólét, a technika számtalan
vívmánya nem nyújt számunkra több szabad
időt, épp ellenkezőleg.
Bár a gazdasági fejlődés a jóléti
társadalmakban valóban megszabadította az embereket
az alapvető szükségletek biztosításának
fáradságos terhétől, mégis úgy
tűnik, a társadalmi fejlődéssel együtt
egyre kevesebb idő marad a lélek és szellem dolgaira,
a gondolkodásra, az elme csiszolására, a szerelemre,
barátságokra, a másokkal törődésre,
a madárcsicsergés hallgatására. A szerző
humorral és szellemesen anekdotázva írja le, hogyan alakult
ki a modern ember időhiánya, s ez a mindent elárasztó
hiányérzet hogyan hatja át élete összes területét. Rámutat
arra: minden tevékenységünket öntudatlanul is aszerint súlyozzuk, hogy
az általa elért megelégedettség, kielégülés
mértéke miképp aránylik a ráfordított
időhöz. E belső súlyozás eredményeképp
az egyén saját magára irányuló ténykedései
szaporodnak, a közösség, a segítségnyújtás, a környezet, természet
ügyei háttérbe szorulnak. A könyv felépítése a nap huszonnégy
óráját követi, a tizenharmadik kivételével.
Nem a babona miatt, egy hangváltást jelez
e törés: a tizennegyedik órától vált
át az egyre súlyosabb következmények tárgyalására.
MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
A 24. fejezetről (Itt az idő).