Valahol a Karib-tenger partján két biokémikus lógatja
lábát a sós vízbe, miközben a tudományos
konferencia aznapi fejleményeit tárgyalják. Hirtelen
sötét árny úszik el alattuk, megborzolja a vizet,
és valami megrántja egyikük lábát.
- Úristen! Egy cápa ütközött a lábujjamnak!
- kiált fel a megrémült tudós.
- Uram segíts, melyik az? - jajdul fel a másik a vizet bámulva.
- Ki tudja - feleli az előző némi tűnődés
után -, ha láttál egy cápát, mindet láttad.
Ezt az apokrif történetet annak illusztrálásra
meséli el Wilson, hogy mi a különbség azon tudósok
között, akik a forma és funkció közötti
általános alapelveket emelik ki - mint például
a biokémikusok - és azok között, akik az élet
sokféleségét hangsúlyozzák. Az utóbbiakat -
az evolúció-biológusokat - inkább az érdekli,
hogyan jöttek létre a fajok és az idők folyamán
hogyan maradt fenn sokféleségük. Valahogy így
mesélve, kérdezve, az antropológia, a biológia,
a környezet, az erkölcs, az esztétika összegyökerező
mezőin könnyed-bölcsen kalandozva beszélget olvasójával
a szerző. Az emberi faj ténykedését a nemzetközi
termeszhangya egyetem dékánjának "termesztudományos"
megítélésével, vagy a jeges Ganimédeszre
képzelt idegen civilizáció szemszögéből
láttatva fricskázza Wilson emberközpontú természetfelfogásunkat
és jövőképünket. E kötetbe gyűjtött
esszéi 1975 és 1993 között jelentek meg, s archetipikus,
ezáltal szavakkal nehezen megragadható elképzeléseket
járnak körül. Azt, hogy a rajtunk kívül létező
és általunk örökkévalónak képzelt
természetnek nincs szüksége ránk, s mégis
fajunk bölcsője lett, valamint, hogy az emberi természet
- érzékelési és érzelmi képességeinket
magába foglaló lényegünk - ugyanolyan bizonyosan
egyesít bennünket egyetlen fajjá, mint ahogyan a nyelv
és az etnikai szokások "törzsekre" szabdalnak
bennünket.
Az esszék központi témája a szorosan
egybefonódó ember nélküli és emberi természet,
melyeket a szerző szerint egymás mellett és együtt
kell tanulmányozni. Így nyerhet teljesebb értelmet
a természettudomány, és válhat nagyobb értékké
az élet sokfélesége, melyet a fajok kiirtásával
oly meggondolatlanul csorbítunk. Így lesz belátható,
hogy az emberi természetet kialakító emberi viselkedés
nem csupán tízezer év írott történelmének,
hanem az összetett genetikai és kulturális változások
mélytörténelmének is terméke. E megközelítés
pedig nem csupán fajunk megértésének, de jövője
biztosításának is kulcsa, vallja Wilson.
Fejezetei:
Állati természet, emberi természet: A kígyó,
A cápák dicsérete, Hangyák társaságában,
A hangyák és az együttműködés; A természet
programjai: Altruizmus és agresszió, Az emberi természet
távolról nézve, A kultúra, mint biológiai
termék, A paradicsommadár: a vadász és a költő;
A természet gazdagsága: A világot működtető
apróságok, Szisztematikus emelkedés, Biofília
(a természet szeretete) és a környezeti erkölcs,
Öngyilkos-e az emberiség?
MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
Nincs.