Valahol a Karib-tenger partján két biokémikus lógatja lábát a sós vízbe, miközben a tudományos konferencia aznapi fejleményeit tárgyalják. Hirtelen sötét árny úszik el alattuk, megborzolja a vizet, és valami megrántja egyikük lábát.
- Úristen! Egy cápa ütközött a lábujjamnak! - kiált fel a megrémült tudós.
- Uram segíts, melyik az? - jajdul fel a másik a vizet bámulva.
- Ki tudja - feleli az előző némi tűnődés után -, ha láttál egy cápát, mindet láttad.
Ezt az apokrif történetet annak illusztrálásra meséli el Wilson, hogy mi a különbség azon tudósok között, akik a forma és funkció közötti általános alapelveket emelik ki - mint például a biokémikusok - és azok között, akik az élet sokféleségét hangsúlyozzák. Az utóbbiakat - az evolúció-biológusokat - inkább az érdekli, hogyan jöttek létre a fajok és az idők folyamán hogyan maradt fenn sokféleségük. Valahogy így mesélve, kérdezve, az antropológia, a biológia, a környezet, az erkölcs, az esztétika összegyökerező mezőin könnyed-bölcsen kalandozva beszélget olvasójával a szerző. Az emberi faj ténykedését a nemzetközi termeszhangya egyetem dékánjának "termesztudományos" megítélésével, vagy a jeges Ganimédeszre képzelt idegen civilizáció szemszögéből láttatva fricskázza Wilson emberközpontú természetfelfogásunkat és jövőképünket. E kötetbe gyűjtött esszéi 1975 és 1993 között jelentek meg, s archetipikus, ezáltal szavakkal nehezen megragadható elképzeléseket járnak körül. Azt, hogy a rajtunk kívül létező és általunk örökkévalónak képzelt természetnek nincs szüksége ránk, s mégis fajunk bölcsője lett, valamint, hogy az emberi természet - érzékelési és érzelmi képességeinket magába foglaló lényegünk - ugyanolyan bizonyosan egyesít bennünket egyetlen fajjá, mint ahogyan a nyelv és az etnikai szokások "törzsekre" szabdalnak bennünket.
Az esszék központi témája a szorosan egybefonódó ember nélküli és emberi természet, melyeket a szerző szerint egymás mellett és együtt kell tanulmányozni. Így nyerhet teljesebb értelmet a természettudomány, és válhat nagyobb értékké az élet sokfélesége, melyet a fajok kiirtásával oly meggondolatlanul csorbítunk. Így lesz belátható, hogy az emberi természetet kialakító emberi viselkedés nem csupán tízezer év írott történelmének, hanem az összetett genetikai és kulturális változások mélytörténelmének is terméke. E megközelítés pedig nem csupán fajunk megértésének, de jövője biztosításának is kulcsa, vallja Wilson.
Fejezetei: Állati természet, emberi természet: A kígyó, A cápák dicsérete, Hangyák társaságában, A hangyák és az együttműködés; A természet programjai: Altruizmus és agresszió, Az emberi természet távolról nézve, A kultúra, mint biológiai termék, A paradicsommadár: a vadász és a költő; A természet gazdagsága: A világot működtető apróságok, Szisztematikus emelkedés, Biofília (a természet szeretete) és a környezeti erkölcs, Öngyilkos-e az emberiség?

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
Nincs.

Ismertetők

Katalógus