Meghódítottuk a természetet, mégis rettegünk tőle. Vágyódunk utána és félelmeink miatt mégsem lépünk vele közelebbi kapcsolatba. Visszakívánkozunk az Arany Ókorba, ahol a görögök és rómaiak még a természettel együtt, sőt annak szerves részeként tudtak élni. De valóban így volt? Tényleg barátságos és harmonikus volt ez a kapcsolat? Hogyan éltek és gondolkodtak példaképeink, akik után áhítozunk? A könyv az ókori életet a filozófia, az etika, a mindennapi élet, a gyógyászat, az építészet és a földművelés oldaláról vizsgálja. Idézeteket, gondolatokat olvashatunk Senecától, Cicerótól, Vergiliustól és betekinthetünk az ókor városi és falusi életmódjába, szokásaiba. Az ókorban uralkodó felfogás szerint az embernek, mint minden más létezőnek pontosan meghatározott szerepe van a természetes világban; s ennek az egyensúlyi állapotnak mindennemű sérülése az egyén és az egész rendszer sérüléséhez vezethet. E hierarchiáról, harmóniáról és a természetnek az állandó növekedés és elmúlás által létrehozott dinamikus egyensúlyáról vallott elképzelést a természettudósok ma újra felfedezték. Felismerték, hogy egy rendszer szerves részeként nemcsak a rendszer többi tagja szolgál minket, de mi is szolgálunk azzal, hogy nem zsákmányoljuk ki és nem élünk vissza hatalmunkkal értelmetlenül.

Ismertetők

Katalógus