Az emberiség nagy része mindig "vevő" volt a katasztrófákra,
azok híreire. Sok vezető pozícióban lévő
"ökopolitikus" is előszeretettel hivatkozik ezekre, sőt gyakran
valótlan, nem létező katasztrófák, válságok
ellen kívánnak a társadalom nevében és
érdekében harcra kelni. De vajon tényleg a társadalom
érdekében történik mindez? Természetünk
kizsákmányolói nem csupán a
környezetszennyezők, hanem mindazok,
akik a környezetvédelemre hivatkozva saját
ideológiai céljaikat akarják megvalósítani.
Környezetvédelemről és ökológiáról beszélnek, de
közben osztályharcra, egy új szocializmus bevezetésére
gondolnak, az ipari társadalom átalakítását
tervezik, ám valójában a piacgazdaság letörésére törekszenek.
A könyv az ökofarizeus jelenségét
Németországban vizsgálja, de e vizsgálódás
eredményei más országok
természetvédői számára is tanulságosak lehetnek.
Szó esik a Greenpeace-ről, a politikai erkölcsiségről,
Platón nézeteinek időszerűségéről, az ökoadókról, az újságírók
szerepéről, az ökodiktatúráról
és az abből kivezető lehetséges utakról.
Érdekes és tanulságos statisztikákat olvashatunk
arról, hogy a "zöldek" közül hányan
és hogyan törekszenek mindennapi életükben fennhangon
hirdetett elveik megélésére. A diktatúra helyett
egy olyan rendszer kidolgozását sürgeti a szerző,
mely nem utópiákra épül, hanem a valóságra
és ahol szellemi és döntési szabadság
van.
MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
Nincs