Az emberiség nagy része mindig "vevő" volt a katasztrófákra, azok híreire. Sok vezető pozícióban lévő "ökopolitikus" is előszeretettel hivatkozik ezekre, sőt gyakran valótlan, nem létező katasztrófák, válságok ellen kívánnak a társadalom nevében és érdekében harcra kelni. De vajon tényleg a társadalom érdekében történik mindez? Természetünk kizsákmányolói nem csupán a környezetszennyezők, hanem mindazok, akik a környezetvédelemre hivatkozva saját ideológiai céljaikat akarják megvalósítani. Környezetvédelemről és ökológiáról beszélnek, de közben osztályharcra, egy új szocializmus bevezetésére gondolnak, az ipari társadalom átalakítását tervezik, ám valójában a piacgazdaság letörésére törekszenek. A könyv az ökofarizeus jelenségét Németországban vizsgálja, de e vizsgálódás eredményei más országok természetvédői számára is tanulságosak lehetnek. Szó esik a Greenpeace-ről, a politikai erkölcsiségről, Platón nézeteinek időszerűségéről, az ökoadókról, az újságírók szerepéről, az ökodiktatúráról és az abből kivezető lehetséges utakról. Érdekes és tanulságos statisztikákat olvashatunk arról, hogy a "zöldek" közül hányan és hogyan törekszenek mindennapi életükben fennhangon hirdetett elveik megélésére. A diktatúra helyett egy olyan rendszer kidolgozását sürgeti a szerző, mely nem utópiákra épül, hanem a valóságra és ahol szellemi és döntési szabadság van.

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
Nincs

Ismertetők

Katalógus