A környezeti mozgalom első hullámában a Föld jövőjéért aggódók sötétebb képet festettek planétánk helyzetéről és várható sorsáról, mint ahogyan azt ma látják a környezettudósok - állítja a szerkesztő. Véleménye szerint ez azért történt így, mert az elmúlt huszonöt év környezeti mozgalmának vezető alakjai (Rachel Carsontól kezdve a Római Klubon keresztül egészen Paul Ehrlichig) egy hibás teória, a "malthusianizmus" alapján dolgoztak, kihagyva számításaikból az emberi intelligencia és viselkedés változóképességét. A téves alapfeltevés mellett az információgyűjtés hibái, valamint a számítógépes modellek hatékonyságának kérdőjelei is hozzájárultak az előrejelzések torzításához. A növekedés korlátainak számítógépes modelljei teljesen téveseknek bizonyultak. A klórfluorkarbonok sztratoszferikus ózonra gyakorolt hatásait becslő légköri modellek például egyáltalán nem jelezték előre az antarktiszi ózonlyuk kialakulását. A korábbi klíma modellek jelentős globális felmelegedést prognosztizáltak az ember által termelt széndioxid légköri felszaporodásának következtében. (Kiderült, hogy nagyságrendekkel túlbecsülték a lehetséges emelkedést, a műholdak nagy pontosságú légköri mérései ma azt mutatják, hogy a Föld légköre valójában 0,10 Celsius fokkal hűlt 1979 óta.) Azon felismerések mellett, hogy pontos információk szükségesek, s hogy az emberek múltbeli viselkedése nem extrapolálható a jövőre, a környezeti mozgalom első hulláma nyomán egy a malthusianizmus mélyén rejlő akadály is nyilvánvalóvá vált, ami arra vonatkozik, hogyan lehet megváltoztatnia a korábbi viselkedést. Malthus kétszáz évvel ezelőtt azt feltételezte, hogy a múltbéli viselkedés folytatódik a jövőben, s ha nem változik magától, akkor csak kényszerítéssel lehet megváltoztatni. Ma számtalan példát lehetne sorolni a korlátozó, kényszerítő környezetvédelmi intézkedések éppen ellentétes hatást kiváltó eredményeire. Az elmúlt évek fő problémái között a prioritások kérdését is felveti a szerkesztő. Például a fejlett ipari országokban a szennyező anyagok 90%-ával boldogultak, de a fennmaradó 10% eltakarítása rendkívül nehéz és költséges. Ezen a ponton meg kell fontolnunk - gondolkodik Bailey - mi jelent többet a természet szempontjából: e 10% kérdésének megoldása, vagy pedig az, ha ezt a forrást más problémák megoldására használják fel. Bailey úgy látja, hogy eddig a forrásokat olyan területeken használták fel, melyek kis veszélyt jelentenek mind a természetre, mind az emberekre, miközben más kritikus problémákra viszonylag kevés figyelmet fordítottak. E gyűjteményes kötet tanulmányai nyomán az a kép rajzolódik ki, hogy napjaink legsúlyosabb gondjai közé nem a túlnépesedés, az élelmiszerkérdés, a globális felmelegedés vagy a peszticidek alkalmazása tartoznak. Bár ezek is jelentős feladatok, a kötet tudósai szerint azonban lényegesen sürgetőbb gondot jelent az óceánok túlzott lehalászása, az ivóvíz és a harmadik világbeli környezetszennyezés, továbbá a mögöttük húzódó politikai okok.

A KÖTET TANULMÁNYAI
1. Nicholas Eberstadt - Népesedés, élelmiszer és jövedelem: Globális trendek a huszonegyedik században
2. Dennis Avery - Bolygónk védelme peszticidekkel: Élelmiszerkészletek növelése a Föld biodiverzitásának megőrzése mellett
3. Robert C. Balling, Jr. - Globális felmelegedés: Zavaros modellek, elfogadható adatok és eredménytelen politika
4. Stephen Moore - A bőség közelgő kora
5. Bruce N.Ames and Lois Swirsky Gold - A rák okai és megelőzése: a környezet szerepe
6. Roger A. Sedjo - Erdőségek: ellentmondó jelzések
7. Stephen R. Edwards - A biodiverzitás fenntartása: jövőnk forrásai
8. Terry L. Anderson - Vízlehetőségek a kék bolygó számára
9. Kent Jeffreys - Az óceánok megmentése
10. Indur M. Goklany - A gazdagabb tisztább: a levegő minőség hosszú távú trendjei
Epilógus: Fred Smith - Az emberiség előtt álló kihívások és lehetőségek újraértékelése

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
Nincs.

Ismertetők

Katalógus