502[37] E 59
Environmental Learning for the 21st Century
Környezeti tanulmányok a XXI. századra
Paris : OECD, 1995. 110 p.
ISBN 92-64-14478-1


A könyv tanulmányai azt elemzik, hogy az egyes OECD országokban miként próbálkoznak az oktatás révén közelebb kerülni a fenntartható fejlődés megvalósításához. A kötetet tizennyolc nemzeti jelentés alapján állították össze. A jelentések között szerepelt Magyarországé is (Dőry István, 1993). Az OECD nagy hangsúlyt fektet a környezeti nevelésre, 1984 óta rendszeresen rendeznek ilyen témájú konferenciákat, s dolgoztatnak ki tanulmányokat.
Jelen kötet tanulmányai az egyes országjelentések adatai alapján az általánosan jellemző irányvonalakat keresik. A fejezetek nem az egyes országokról adnak helyzetképet, hanem egy-egy kérdést bontanak ki az egyes országtanulmányokból vett sok idézettel illusztrálva
Az egyik tanulmány egy ún. dinamikus tanterv kialakításának szükségességét ecseteli, amely képessé teszi a fiatalokat az attitűdváltoztatásra, a felelősségteljes cselekedetekre. Több országjelentés is felveti egy új ökológiai etika, illetve egy új környezeti paradigma kidolgozásának szükségességét. A tanárképzés számos országban égető gond. Jellemző az is, hogy a környezeti nevelés nem épül be az intézményi elvárásokba. Inkább alulról szerveződő, független szervezetek nyomására kerül be a tantervbe, mintsem a kormányzati oktatáspolitika részéről, sok helyen ugyanis a gazdasági fejlődés ellenfeleként értékelik.
A tanulmányok tárgyalják a környezeti nevelés interdiszciplináris jellegét. Gyakran gondot okoz, hogy a környezeti problémákkal foglalkozva társadalmi problémákkal találják szemben magukat a diákok. Egyik írás az értékrend-választás kérdéseit, valamint a valós élet bonyolultságával való szembesülés nehézségeit emeli ki. Olvashatunk az egyes országok környezetpolitikájáról és annak az iskolákra gyakorolt hatásáról. Egy beszámoló országonként a környezeti oktatási infrastruktúráról ad tudósítást. Terítékre kerül az akció-kutatás módszere, és a különböző országokban való fogadtatása. A környezeti oktatást az egyik szerző mint társadalmi mozgalmat határozza meg, szóba kerülnek a gyermekparlamentek lehetőségei is. Olvashatunk a tanárképzés és a tantervek több országot is érintő megoldatlan problémáiról, valamint a helyi közösségek és az iskola együttműködésének lehetőségeiről. A könyv számba veszi azokat a nehézségeket, amelyekkel környezeti oktatásnak az egyes országokban meg kell birkóznia.
A kötetben megtaláljuk a nemzeti jelentéseket összeállító intézmények címét is.


Bezdán Györgyi ismertetése

vissza Ismertetők

vissza Katalógus