A könyv tanulmányai azt elemzik, hogy az egyes OECD országokban
miként próbálkoznak az oktatás révén
közelebb kerülni a fenntartható fejlődés
megvalósításához. A kötetet tizennyolc
nemzeti jelentés alapján állították
össze. A jelentések között szerepelt Magyarországé
is (Dőry István, 1993). Az OECD nagy hangsúlyt fektet
a környezeti nevelésre, 1984 óta rendszeresen rendeznek
ilyen témájú konferenciákat, s dolgoztatnak
ki tanulmányokat.
Jelen kötet tanulmányai az egyes országjelentések
adatai alapján az általánosan jellemző irányvonalakat
keresik. A fejezetek nem az egyes országokról adnak helyzetképet,
hanem egy-egy kérdést bontanak ki az egyes országtanulmányokból
vett sok idézettel illusztrálva
Az egyik tanulmány egy ún. dinamikus tanterv kialakításának
szükségességét ecseteli, amely képessé
teszi a fiatalokat az attitűdváltoztatásra, a felelősségteljes
cselekedetekre. Több országjelentés is felveti egy új
ökológiai etika, illetve egy új környezeti paradigma
kidolgozásának szükségességét.
A tanárképzés számos országban égető
gond. Jellemző az is, hogy a környezeti nevelés nem
épül be az intézményi elvárásokba.
Inkább alulról szerveződő, független szervezetek
nyomására kerül be a tantervbe, mintsem a kormányzati
oktatáspolitika részéről, sok helyen ugyanis
a gazdasági fejlődés ellenfeleként értékelik.
A tanulmányok tárgyalják a környezeti nevelés
interdiszciplináris jellegét. Gyakran gondot okoz, hogy a
környezeti problémákkal foglalkozva társadalmi
problémákkal találják szemben magukat a diákok.
Egyik írás az értékrend-választás
kérdéseit, valamint a valós élet bonyolultságával
való szembesülés nehézségeit emeli ki.
Olvashatunk az egyes országok környezetpolitikájáról
és annak az iskolákra gyakorolt hatásáról.
Egy beszámoló országonként a környezeti
oktatási infrastruktúráról ad tudósítást.
Terítékre kerül az akció-kutatás módszere,
és a különböző országokban való
fogadtatása. A környezeti oktatást az egyik szerző
mint társadalmi mozgalmat határozza meg, szóba kerülnek
a gyermekparlamentek lehetőségei is. Olvashatunk a tanárképzés
és a tantervek több országot is érintő
megoldatlan problémáiról, valamint a helyi közösségek
és az iskola együttműködésének lehetőségeiről.
A könyv számba veszi azokat a nehézségeket, amelyekkel
környezeti oktatásnak az egyes országokban meg kell
birkóznia.
A kötetben megtaláljuk a nemzeti jelentéseket összeállító
intézmények címét is.