A könyv az ezredfordulós mítoszokból táplálkozó
végítélet-jövendöléseket és
a fizikai túlélésre berendezkedők eszmevilágát
elemzi. Ez utóbbi a punk-kultúra szellemével rokon;
képviselőik nem gondolkodnak a rendszer jobbá tételében,
csak halálról, pusztulásról beszélnek
destruktív módon. Egyetlen céljuk a biztosnak hitt
katasztrófa túlélése, amely után majd
hozzákezdhetnek valamilyen teljesen új világ felépítéséhez.
Ez a gondolatkör együtt jár a félkatonai szerveződések
és szekták elterjedésével is. A szerző
arra figyelmeztet, hogy a keresztény apokalipszis-víziók
eltorzított felhasználása valójában
a kisebbségek (zsidók, feketék, bevándorlók,
menekültek) elpusztításának igazolására
szolgál, mindezt egy kis csoport összeesküvésétől,
mint Új Világrend démonától való
kigyógyíthatatlan félelmükben. Minden csoport
valahol gyűlöletének és félelmeinek szűrőjén
keresztül torzítja el a tanításokat. Amikor már
egy amerikai elnökjelölt is az Új Világrend (az
összeesküvés) lerombolására tesz ígéretet,
akkor a szerző szerint nem lehet tovább várni a millenniumi
őrület hordáinak tudományos leírásával.
A könyv kiemelten foglalkozik a század népirtásaival,
a fajgyűlölettel, a cionizmussal, a fasizmussal, a neonácizmussal
és a bőrfejűekkel, az amerikai túlélési
piaccal, a fegyverkereskedelemmel és a témába vágó
irodalommal és mindezek történeti, filozófiai
hátterével, különös tekintettel a zsidó-keresztény,
biblikus alapvetések és a mai millenáris hangulat
által kifeszített eszmei mezőre.
A gondolati és történeti száguldás óriási
távolságokat fog át; szó van Babilonról
éppúgy, mint a britek zsidó mivoltáról,
Mad Maxról, vagy Szaddam Husszeinről, az oklahomai robbantástól
a Mein Kampfig, vagy a New Age-ig szinte mindenről, akár
egy nagy, félig filozofikus, félig publicisztikus brain-stormingban.