KIKNEK SZÓL
Felnőtteknek: azoknak, akiket érdekel a Világegyetem
fejlődése és vannak ezzel kapcsolatos alapismereteik.
Tehát főként fizikusoknak, fizikatanároknak
és az ezekre a hivatásokra készülő diákoknak.
TARTALOM
Az embereket mindig érdekelte, hogyan jött létre a Világmindenség.
Régen mítoszokkal próbáltak választ
adni, ma pedig tudományos modellekkel. A szerző érdekes
történeti áttekintést ad a kozmológia
fejlődéséről, az ókori kezdetektől
napjainkig. A legrészletesebb leírást és egyben
bírálatot a legismertebb és ma leginkább elfogadott
kozmológiai elméletről, a Big Bang-ről kapjuk.
Eszerint a Világmindenség - vagyis az összes tér,
anyag, energia - végtelenül rövid idő alatt jött
létre a végtelenül kis térben összezsúfolódott,
végtelenül nagy sűrűségű anyagból.
Amellett, hogy nem lehet elképzelni a végtelenül nagynak
és a végtelenül kicsinek ezeket a végleteit,
a Big Bang elmélet sok igen lényeges kérdésre
nem ad kielégítő választ, illetve ellentmondás
feszül az elmélet és a tudományos megfigyelések
eredményei között. Ezért számos olyan elmélet
született, amelyek kiegészítik a Big Bang modellt, vagy
pedig elvetik és gyökeresen eltérnek attól. Ebben
a könyvben olyan elmélet leírását találhatjuk,
amely a Nagy Bummtól egészen eltérő magyarázatot
talál a Világegyetem fejlődésére. A
szerző először elemzi azokat a problémákat,
amelyekre a Big Bang elmélet nem ad kielégítő
magyarázatot. A Big Bang modell alapján azt feltételezik,
hogy a Világegyetem kora 10 - 20 milliárd év között
van, azonban 1986-ban felfedeztek egy olyan galaxishalmazt, amelynek a
mérete olyan hatalmas, hogy a számítások alapján
úgy gondolják, hogy a kialakulásához 100 milliárd
évre lehetett szükség. Természetesen nem létezhet
olyan csillagászati objektum, amely régebben keletkezett,
mint maga az Univerzum. A Világmindenség anyagának
nagy részét - egyes számítások szerint
90%-át nem találják a kutatók. Az ellentmondások
feloldására a Big Bang modell hívei új és
új elméleteket dolgoznak ki, például feltételezik,
hogy a hiányzó anyag un. "sötét anyag"
formájában van jelen, az ilyen anyag létezését
azonban semmilyen tudományos megfigyelés vagy mérés
nem igazolta eddig. Az Ősrobbanás elmélete nem ad
magyarázatot arra sem, hogy a kezdetben teljesen egyenletes anyageloszlású
térben hogyan jöttek létre azok a csomósodások,
amelyek a galaxisok és bennük a csillagok keletkezéséhez
vezettek. A szerzők az Ősrobbanástól alapvetően
eltérő elméletet fogadnak el a Világmindenség
fejlődésének magyarázatára: a plazma
kozmológiát. Az elmélet kidolgozói a Világegyetemben
ma is megfigyelhető, és földi laboratóriumokban
is létrehozható plazma folyamatokkal magyarázzák
a Világegyetem változásait - például
a csillagok maguk is plazmagömbök. Tehát míg a
Big Bang modell matematikai, elméleti feltételezésekből
indul ki, majd keresi ezek megfigyelhető bizonyítékait
(pl. háttérsugárzás, sötét anyag),
addig a plazma-modell az Univerzumban jelenleg is jelenlévő
jelenségekből von le a múltra és a jövőre
vonatkozó elméleti következtetéseket. A plazma
modell szerint a Világegyetemben az elektromágneses energiáé
a főszerep. Az Univerzumot öröktől fogva és
a jövőben is örökké létezőnek
tartja, amelynek a jövőjére nem a pusztulás,
hanem a fejlődés a jellemző. A plazma modell egyik
fő kidolgozója, Alfvén két nagy csoportra osztja
a kozmológiai elméleteket: szerinte az egyikre, amelybe a
Big Bang elmélet is tartozik, a mitikus (vallási, filozófiai,
matematikai vagy esztétikai) megközelítés a jellemző,
míg a másik csoportra, amelybe a plazma elméletet
is sorolja, a tudományos. Természetesen majd a jövő
kutatási eredményei döntik el, hogy melyik elmélet
ad igazi magyarázatot a Világmindenség keletkezésére
és jövőbeli fejlődésére.
FEJEZETEK
Bevezetés
Első rész: A KOZMOLÓGIAI VITA
1. Az ősrobbanás soha nem történt meg
2. A teremtés története
3. A természettudomány fejlődése
4. A modern kozmológia különös története
5. Az északi fény
6. Plazma Univerzum
Második rész: ISMERTETÉS
7. A végtelen idő
8. Az anyag
9. A végtelen Idő és Tér
10. A Kozmosz és a társadalom.
MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
Nincs