KIKNEK SZÓL
Geokémikusoknak, ökológusoknak, kémia-, földrajz- és biológiatanároknak, valamint az ezekre a hivatásokra készülő fiataloknak. Igen fontos kézikönyv mindazok számára, akiknek rendszeresen szükségük van a kémiai elemek jellemzőire.

TARTALOM
A kiadvány szerkesztői a periódusos rendszer elemeire vonatkozó legfontosabb tudnivalókat gyűjtötték össze, sok ország sok intézetének és kutatási programjának mérési eredményeit felhasználva.. Minden elemről négy oldalnyi adatot közölnek. Először megadják az elem legfontosabb fizikai és kémiai állandóit, beleértve az összes izotópjának atomtömegét, a természetben való előfordulási arányukat, és a nem stabil izotópok esetében a felezési időt. Megtalálhatjuk az elem előfordulási arányát a különböző kőzetekben, a talajban, a természetes vizekben, a csapadékban, a levegőben, a növényekben, sőt még az emberi szervezetben is. A könyv azt is megadja, hogy összesen hány kilogramm van az egyes elemekből a földkéregben, az óceánokban és a növényekben. Azoknak az ásványoknak a neve és képlete is szerepel, amelyekben az elem a természetben megtalálható, vagy előállítható. Végezetül a környezeti információk következnek:
- Biológiai hatás, vagyis, hogy közömbös, életfontosságú és/vagy mérgező-e az elem. Milyen élőlényekre, milyen kémiai formában és milyen koncentrációban fejti ki a hatását;
- Felhasználási területek (egyetlen olyan elem sincs, amelyet az ember ne használna fel valamilyen célra);
- A környezetbe kerülés útja;
- Reakcióképessége;
- Ajánlott, vagy éppen megengedett határértékek az ivóvízben, a talajban, a táplálékban stb. (a szerkesztők több ország előírásait tüntetik föl, amelyek sokszor lényegesen eltérnek egymástól, akár 100-szoros is lehet a szorzófaktor a különböző értékek között)
- Megjegyzések (ez lehet a legérdekesebb a tanárok és a diákok számára): itt olvashatjuk el azt, hogy milyen élőlényben, vagy melyik emberi szervben dúsulhat fel az elem; milyen táplálékkal kerülhet be a szervezetünkbe, mely élőlény számára mérgező, vagy melyik emberi szervet és milyen mechanizmus során károsíthatja, vagy éppen ellenkezőleg, milyen életfolyamatokhoz nélkülözhetetlen. Megtudhatjuk, hogy milyen következményekkel jár az élő szervezetekre a megengedettnél nagyobb koncentrációja, vagy a hiánya;
- Analitikai módszereket, amelyekkel az elem kimutatható;
- Az elem évente előállított mennyisége és ára.

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
Nincs

Mennyisége (kilogrammokban megadva)
- a földkéregben (a kontinenseknél): 5,9 × 10¹⁷
- az óceánokban: 1,32 × 10¹¹
- a növényekben: 1,84 × 10¹⁰

Biológiai hatás: Minden élő szervezet számára létfontosságú. Nagy mennyiségben mérgező (egyes adatok szerint az ivóvízben előforduló nagy rézion koncentráció kisgyermekek számára halálos lehet)

Felhasználás: elektromos ipar, vízvezetékek, festékek, ötvözetek, pénzérmék, alga-, baktérium-, puhatestű-, gomba-, rovarölő szer.

A környezetbe jutás módja : rézbányászat és kohászat, egyéb fémek előállítása (a vas kivételével), műanyagipar, acél előállítása, mezőgazdaság, természetes eredetű por, a kőzetek pusztulása az időjárás miatt, szennyvíz (sertéstelepek).

Megjegyzések: a túlságosan magas réz^[1] koncentráció cinkhiány kialakulásához vezet, és fordítva. A túlságosan magas molibdén koncentráció szintén rézhiány kialakulásához vezet. A növényeknél akkor alakul ki rézhiány, ha a talaj réz koncentrációja <5mg/kg. A növények nagyon magas réz koncentrációt is elviselnek a talajban, ha a szerves széntartalom magas. A réz mobilitása erőteljesen függ a szerves széntartalomtól és a réz különösen pH 5-6 között stabil. A sárgarépának nagy a réztartalma, a kukoricának és a zellernek pedig nagyon alacsony. Az emberek és a sertések magas rézkoncentrációt is elviselnek. A szervezetben a magas rézkoncentráció gyorsabb növekedéshez vezet. Ezért a sertéstenyésztők gyakran alkalmaznak CuSO₄-ot takarmány-kiegészítőként. Azokon a területeken, ahol sertéstrágyával növelik a talaj termőképességét, magas lesz annak réztartalma. A szarvasmarhák és a juhok nagymértékben érzékenyek a rézre. Az ember több, mint 5000 éve bányássza a rezet. 1 mg/l koncentrációnál a vízből látható mértékű rézlerakódás történik. Az amerikai kutatások azt mutatják, hogy a magas réztartalmú ivóvíz rövid távon gyomor- és bélbántalmakhoz vezethet, máj- és vesekárosodást és vérszegénységet okozhat.

Ismertetők

Katalógus