[ Rich Text formátumban, tömörítve letölthető]

Élelem - tények röviden "Északról" és "Délről"

Naponta a Földön 40 ezer ember hal meg az alultápláltság és az ezzel összefüggő betegségek miatt.

A Földön elegendő gabona terem ahhoz, hogy minden egyes férfi, nő és gyermek naponta több, mint 3000 kalóriához jusson. Az ember kalóriaszükséglete átlagosan 2300 kalória naponta.

1990-ben Kanadában havonta 185 ezer ember kap élelmiszer segélyt.

A világon több mint 50 millió óvodás korú gyermek szenved A vitamin hiányban. Évente 300 ezer gyerek vakul meg az A vitamin hiánya miatt. Az A vitamin szükségletet fél évente egyetlen kapszulával lehetne fedezni. Egy A vitamin kapszula ára csupán 4 forintnak megfelelő összeg.

A világon minden negyedik gyermek alultáplált és évente 11 millió egy év alatti csecsemő hal meg.

1986-ban 67 ország részesült élelmiszer segélyben. Az afrikai országokban – pl. Mozambikban, Burkina Fasoban és Etiópiában - volt a legnagyobb az ínség. A legtöbb élelmiszer adományt azonban Egyiptom kapta, többet, mint az előbb említett három ország együttvéve.

Évente 25 millió ember hal meg szív és érrendszeri betegségek vagy a túltápláltsággal összefüggő betegségek miatt.

Délen évente átlagosan 250 kilogramm az egy főre jutó gabonafogyasztás, Északon pedig 750 kilogramm.

Közép-Afrikában, pl. Csádban, az emberek a napi kalóriaszükségletnek csupán 69%-át fogyasztják, ezzel szemben Nyugat-Európában, pl. Belgiumban a napi szükséglet 146%-át.

A mezőgazdaság több energiát fogyaszt bármelyik más ágazatnál az Egyesült Államokban. Minden dollárhoz, amely a termeléshez szükséges, két dollár adódik hozzá szállítási költségként. A kanadaiak átlagosan kevesebb, mint 1 millió kalóriát fogyasztanak el évente, ennek a megtermeléséhez azonban a mezőgazdaság 2 millió kalória energiatartalmú kőolajszármazékot fogyaszt el.

Élelem – háttér információk

A világ élelmiszer gazdálkodásának paradoxona

"A világ biztonságos élelmiszerellátását a gazdagok kapzsisága és a nem megfelelő termelési módszerek elterjedése veszélyezteti."

Élelmiszer 2000

A világon ma minden negyedik gyermek alultáplált és évente 11 millió egy év alatti csecsemő hal meg. Pedig a világon annyi élelmiszert termelnek, amely bőségesen elegendő lehetne mindenki számára. A világon mindenütt vannak éhező emberek - Észak-Amerikát is beleértve. Az ok többé-kevésbé mindenütt azonos: ezeknek az embereknek nincs anyagi forrásuk ahhoz, hogy elegendő élelmiszert termeljenek, vagy vásároljanak.

A biztonságos élelmiszerellátás nemcsak annyit jelent, hogy elegendő mennyiségű élelmiszer áll rendelkezésre. Fontos, hogy többféle élelmiszer álljon rendelkezésre megfizethető áron. A családok számára megfelelő jövedelem szükséges ahhoz, hogy minden nap minden családtag elegendő és változatos élelemhez jusson. Ehhez jó minőségű élelmiszer, megfelelő tároló helyek és kereskedelmi hálózat szükséges. Ezenkívül fontos az is, hogy az egyének kielégítő információkhoz jussanak a tápanyagokkal és az élelmiszerekkel kapcsolatban.

A világ élelmiszerhelyzete ellentmondásos. Az északi farmerek növelik a hektáronkénti termésátlagokat, de hatalmas energia és nyersanyag ráfordítással. A terményért nem tudnak olyan magas árat kérni, amely fedezné a ráfordításokat. A mezőgazdasági termékekért kapott ár nem tükrözi a magas termelési költségeket. Észak-Amerikában az emberek összes kiadásának csupán 10%-át teszi ki az élelmiszerek vásárlására fordított összeg. Az alacsony élelmiszerárak miatt a farmerek a világon mindenhol növelni akarják a termelt élelmiszerek mennyiségét, ennek következménye az élelmiszer túltermelés, valamint az erdők irtása, a termőföldek kizsákmányolása és az ennek következtében fellépő talajpusztulás. A globális szintű élelmiszer túltermelés ellenére a szegény országokban élelmiszerhiánnyal küzdenek, mert kénytelenek a gazdag országokba exportálni a megtermelt élelmiszer nagy részét.

Például Indiában él a Föld éhezőinek 33%-a, mégis a déli országok között India a legnagyobb exportőrök között van. Míg 300 millió indiai éhezik, az ország szinte mindenféle élelmiszert exportál, a búzától a húsig, és a kormány nem tud mit kezdeni a búza és a rizs "felesleggel". 1985-ben ez a felesleg több, mint kétszerese volt annak a mennyiségnek, amelyet az egész világon segélyként szétosztottak.

Az éhezés nemcsak a déli államokra jellemző. Például Kanadában is szükséges, hogy a szegények között élelmiszersegélyeket osszanak szét. Egy olyan országban, ahol a megtermelt élelmiszer 20%-a kárba vész.

Termelés kényszer alatt

A világ nagy részén a parasztok (akiknek a legtöbbje nő) olyan módszert alkalmaznak a termelésben, hogy néhány évig egyféle növényt vetnek egy adott területen, majd ezt a területet parlagon hagyják. Amíg a föld parlagon marad, vadon élő növényzet telepszik meg rajta és a talaja felfrissül (a termőképessége megjavul, és a kártevők is elpusztulnak.) Ezután vetik be a területet egy másik haszonnövény magjával. Ahogy azonban növekszik a parasztokra nehezedő nyomás, hogy termeljenek többet, lecsökkentik a várakozási időt, ezért a talaj gyorsan kimerül és lepusztul. A parasztok azután arra kényszerülnek, hogy az egyre kisebb termőképességű talajon egyre több erőfeszítéssel termeljenek.

Ráadásul, a parasztok főként exportra termelnek, ezért a helyi fogyasztást szolgáló növénytermesztés háttérbe szorul. Ezeknek a növényeknek csak a gyengébb minőségű talaj jut. Sokszor a gyenge termőképességű talajon nem is tudják megtermelni azokat a terményeket, amelyekre a helyi lakosságnak szüksége lenne, ezért arra kényszerülnek, hogy olyan növényeket vessenek, amelyek megteremnek a gyengébb minőségű talajon is, azonban kevésbé táplálóak. Az "eredmény": pusztuló talaj, az új termőterületek iránti igény miatt kiirtott erdők, és közben egyre több éhes ember. Közép-Amerikában a mezőgazdasági földterületnek a felén exportra termelnek.

A déli országok kormányai szorgalmazzák a mezőgazdasági termékek exportját, mert az ezekért befolyt értékes külföldi valutát a külföldi kölcsönök kamatainak kifizetésére tudják fordítani. A túlzott exportra törekvés következménye sok esetben a környezet tönkretétele. A külföldi kölcsönök visszafizetése miatt a 80-as évek második felétől valójában több valuta áramlik Délről Északra, mint ellenkező irányban.

Amíg a főként Északon előállított ipari termékek ára feljebb megy, addig a főként Délről származó feldolgozatlan nyersanyagok ára csökken. Például 1960-ban 18 tonna kender ára volt egyenlő 6 tonna feldolgozott fonáléval, és ez a mennyiség 1982-re 26 tonnára emelkedett. A feldolgozott termékek és a nyersanyagok ára arányának változása egyes országokon belül is hasonlóan alakult: például 1929-ben Kanadában a Ford T modell ára 250 $ volt, míg egy véka burgonyáé 3 $. 1982-re egy új Ford autó ára 12000$-ra emelkedett, a burgonyáé pedig 1,8 $-ra csökkent.

Energiaszükséglet

A fejlett országokban, például az Egyesült Államokban, a mezőgazdaság több energiát használ fel, mint bármelyik más gazdasági ágazat. Az energia nagy részét az élelmiszer feldolgozására, csomagolására és szállítására használják fel. A feldolgozás ugyan sok energiát emészt, de a termék tápanyagtartalmát nem növeli. A termelésre fordított minden dollárhoz újabb két dollár költség adódik hozzá a termék szállítása miatt.

Kőolajszármazékokat használnak fel a mezőgazdasági gépek üzemanyagaként és a növényvédő szerek előállításához. Egy átlagos kanadai lakos évente kevesebb, mint egy millió kalóriát fogyaszt, ennek az előállításához azonban két millió kalória értékű kőolajszármazékot használnak fel. Amerikában egy személy évente átlagosan 90,9 kg gabonát fogyaszt el közvetlenül és 909,9 kg-ot használnak fel a haszonállatok táplálására. Kínában ez az arány 227 kg/34 kg.

A mítoszok lerombolása

Léteznek mítoszok az élelemről és az éhezésről, amelyeknek azonban meg kell vizsgálni az igazságtartalmát. Íme néhány példa:

A tények: Annyi gabona terem a Földön, amennyi minden férfi, nő és gyermek számára naponta legalább 3000 kalória energiát biztosítana, az ideális érték pedig csak 2300 kalória.
Az élelmiszertermelés növekedése 16%-kal múlta fölül a népességnövekedést. A valódi probléma az elosztás. Indiában például ha a megtermelt ennivaló 5,6%-át újra elosztanák, megszűnne az éhezés. Sok ember számára megfizethetetlen a megfelelő ennivaló. A másik probléma pedig az, hogy sok helyen nem a termelők tulajdonában van a föld és a többi termelőeszköz.

A tények: Az éhezés mindenütt jelen van. Kanadában is az utóbbi években drámaian megnőtt a szétosztott élelmiszersegélyek mennyisége. Az éhezés a társadalmi egyenlőtlenségek eredménye, és Északon és Délen egyaránt vannak olyan rétegek, amelyek szenvednek tőle.

A tények: Tudjuk, hogy a Földön elegendő élelmiszer terem, tehát a termelés növelése nem adhat megoldást a problémára. Ha ma tönkretesszük a környezetet, akkor a jövőben nem lesz lehetőségünk arra, hogy elegendő élelmiszert termeljünk.

A tények: Gyakran előfordul, hogy a fejlődő országbeli paraszt élelmiszert termel exportra, de mégis képtelen arra, hogy megtermelje vagy megvásárolja a családja számára szükséges élelmet. A fejlődő országok mezőgazdasági termelése általában monokultúrás ültetvényeken folyik, ahol például gyapotot, kávét, kakaót, teát vagy banánt termelnek. Az itt dolgozó emberek tehát az ültetvény terményeiből nem tudják biztosítani a családjuk élelmiszerszükségletét. Azonkívül a termelő nem tudja befolyásolni az általa termelt termény árát, és ez az ár általában olyan alacsony, hogy nem fedezi a családok megélhetését.

A tények: Az élelmiszersegélyek szétosztása csupán a betegség tüneteit enyhíti, de magát a betegséget nem gyógyítja meg. A valódi kérdés az, hogy a mezőgazdasági termelést végző emberek kezébe kerülhetnek-e a termelőeszközök, és ezek felhasználásával hosszú távon meg tudják-e termelni a saját élelmiszerszükségletüket.

Első feladat: A mítoszok lerombolása

Cél: Az éhezéssel és az élelem biztosításával kapcsolatos mítoszok eloszlatása.
Időigény: 30-60 perc. A szerepjátékhoz további idő szükséges.
A csoport mérete: 4-20 fő. Ez a feladat kis csoportban is elvégezhető.
Korosztály: Az idősebb résztvevők a könyvtárban további mítoszok után kutathatnak.
Anyagszükséglet: Régi újságok és magazinok. A feladat megoldásához használják fel az előbbiekben leírt háttér információkat.
A feladat leírása: Először beszélgessenek arról, hogy mi az éhezés. Milyennek látunk egy éhező embert? Vajon az éhezés csak a szegény országokban létezik? Mit gondol az emberek többsége arról, hogy miért van éhezés a Földön?
Beszéljék meg az éhezéssel kapcsolatos mítoszokat és a tényeket, a könyvben leírt háttér információk felhasználásával. Ha a tanulók elég idősek, kis csoportokban ők maguk is végezhetnek kutatómunkát. Azután beszámolhatnak az általuk talált mítoszról és a vele kapcsolatos tényekről.
A feladat lezárása: Játsszuk el, hogy a csoportunk csupa hősből áll. A Denevérembertől (Batman) és a Szuperembertől (Superman) eltérően arra használják az emberfeletti erejüket, hogy eloszlatják az embereknek az éhezéssel kapcsolatos téveszméit. Mutassák be a tanulók, hogy mit tennének annak érdekében, hogy le tudják rombolni az éhezéssel kapcsolatos mítoszokat, ha belecsöppennének egy olyan beszélgetésbe, amelynek az éhezés a tárgya.

Második feladat: Jelöld meg a térképen az országok jellemző termékeit

Cél: Annak a megtanulása, hogy honnan kerülnek az egyes élelmiszerek az asztalunkra, és annak a megértése, hogy a mi országunk is része a globális élelmiszer rendszernek.
Időigény: 30-60 perc.
A csoport mérete: Legalább három fő. Ha tíznél többen vannak, a feladat elmagyarázása után kisebb csoportokba kell szétosztani a tanulókat.
Korosztály: Ezt a feladatot nem ajánlom a nagyon fiatal tanulók számára, hacsak nem különösen jók a földrajzban.
Anyagszükséglet: Világtérkép, színes fejű gombostűk és cédulák, amelyeken felirattal vagy rajzzal jelöljük az egyes élelmiszereket. Ha kis csoportokban dolgoznak a tanulók, jó ha van néhány listánk a különböző országok jellemző export termékeiről.
A feladat leírása: A térképet tegyük fel a falra. Indíthatjuk a feladatot azzal, hogy megkérdezzük a tanulókat arról, hogy honnan kerültek az egyes élelmiszerek a boltok polcaira. Kezdjük valamelyik jól ismert és a gyerekek által kedvelt élelmiszerrel, például egy tábla csokoládéval, vagy az uzsonnájukkal. A gyerekek olvassák el a csomagoláson, hogy mit tartalmaz a kiválasztott élelmiszer, és a térképen jelöljük meg cédulával, hogy honnan származnak az egyes összetevők.
Beszéljük meg, hogy az egyes élelmiszereket hogyan szállíthatták hozzánk. A tanulók próbálják meg megbecsülni, hogy mennyibe kerülhetett a szállítás. Milyen természeti források és energiaforrások szükségesek a kiválasztott élelmiszer előállításához?
A feladat lezárása: Ha a résztvevők a térképen megjelölték a különböző élelmiszerek és termékek származási helyét, hívjuk fel a figyelmüket arra, hogy az országok közötti kapcsolat és energiaforrások szükségesek ahhoz, hogy az ennivaló az asztalunkra kerüljön. Hogyan lehetne megváltoztatni a rendszert ahhoz, hogy ez a folyamat gazdaságosabbá váljon?
A térképet függesszük ki olyan helyen, hogy mások is megnézhessék. A tanulók a többieknek el is mondhatják, hogy mit tanultak meg a gyakran fogyasztott élelmiszerek eredetéről.

Harmadik feladat: A környezeti költségek számlája

Cél: Annak megértése, hogy az élelmiszertermelésnek vannak rejtett költségei.
Időigény: 30-45 perc.
A csoport mérete: Háromtól tizenöt főig. Ez a feladat kis csoportban elvégezhető.
Korosztály: A fiatal tanulók számára készítsünk egy listát, amely tartalmazza az élelmiszerek nevét és származási helyét. Segíthetünk nekik az összetevők elolvasásában is, különösen, ha az élelmiszer sokféle összetevőt és tartósítószert tartalmaz.
Anyagszükséglet: Élelmiszerek címkéi és csomagolása. Ceruza és papír.
A feladat leírása: Azt mindenki tudja, hogy az ennivalóért fizetni kell. Néha azonban nemcsak pénzzel kell fizetni az egyes élelmiszerek előállításáért.
Válasszunk ki valamilyen élelmiszert. Olvassuk el, hogy milyen összetevőket tartalmaz. Honnan származnak ezek? Milyen vegyszereket használtak fel az előállításhoz? Milyen csomagolóanyagokat használtak fel? Tápláló-e az élelmiszer?
Mindegyik csoport vagy egyén válasszon ki egy címkét, és próbálja meghatározni, hogy a környezetre milyen hatással lehet az élelmiszer előállítása, csomagolása és szállítása. Vegye figyelembe a termeléshez és a feldolgozáshoz szükséges energia és más természeti források (pl. víz) költségét, a szállításhoz felhasznált energia, és a csomagolóanyagból keletkező hulladék kezelésének költségeit. A költségeket írják rá egy nagy papírra, olyan elrendezésben, mintha az egy pénztárblokk lenne. A tetejére írják fel a vizsgált élelmiszer nevét. Tűzzék ki a falra, hogy mások is el tudják olvasni és össze tudják hasonlítani az általuk vizsgált élelmiszer környezeti költségeivel.
A feladat lezárása: Beszéljék meg, hogy milyen élelmiszerrel lehetne helyettesíteni azokat, amelyeknek a környezeti költsége nagyon magas. A helyettesítő élelmiszernek a nevét felírhatjuk számla aljára.

Negyedik feladat: Élelmiszerbolti körséta

Cél: Különböző élelmiszerek megismerése, amikhez a magyar vásárló hozzájuthat az élelmiszerüzletekben.
Időigény: 30 perc az előkészítéshez, 60 perc az üzlet meglátogatásához, 30-60 perc a megbeszéléshez. Ne feledkezzünk meg a közlekedési időről!
A csoport mérete: Három vagy annál több fő. Minél kisebbek a tanulók és minél nagyobb a csoport mérete, annál több felnőtt kísérőre van szükség. Ha a csoport nagyobb három-négy fősnél, érdemes a bolt vezetőjével előre megbeszélni a látogatást.
Korosztály: Ha a csoport nagyon fiatal tanulókból áll, három tanulónként szükséges egy-egy felnőtt kísérő.
Anyagszükséglet: Papír és ceruza.
A feladat leírása: A tanulók készítsenek listát a kedvenc ételeikről. Ha a kedvenc ételeikből állítanának össze egy ebédet vagy vacsorát, milyen zöldséget, milyen húst és milyen desszertet választanának? Három fős csoportokban egyezzenek meg egy közös menüben.
Miután megegyeztek egy menüben, készítsük fel a gyerekeket arra, hogy elmegyünk az élelmiszerboltba, hogy összeválogassuk a menühöz szükséges élelmiszereket. Minden csoport menjen be az üzletbe, keressék meg a szükséges árukat, írják le azok árát, az összetevőiket, a csomagolásukat, valamint azt, hogy lehetne-e a kiválasztott árut mással helyettesíteni.
A feladat lezárása: Amikor visszamegyünk a boltból, beszéljük meg, hogy az egyes összetevők honnan származnak (a térkép jó segítség lehet), mit tudtunk meg róluk az üzletben. Ha felhasználtuk az élelmiszert, milyen hulladék keletkezik. Van-e lehetőség arra, hogy a kiválasztott élelmiszert valamilyen egyszerűbbel helyettesítsük, amelynek a csomagolásához kevesebb anyagot alkalmaztak és kevesebb energiát kellett felhasználni az előállításához. A csoport ennek alapján megváltoztathatja az összeállított menüt olyanra, amely gazdaságosabb.

Ötletek a szokásaink megváltoztatására

A fejezet feldolgozása után beszéljék meg a tanulók, hogy mit tehetnének az emberek helyi és globális szinten azért, hogy az élelmiszer felhasználás gazdaságosabb legyen. Íme néhány ötlet:

1. Képezd magad. Légy tisztában ezzel a témakörrel, így a megfelelő ismeretek birtokában választhatsz élelmiszert. A barátaidnak is mondd el, hogy gazdaságosabban is lehet táplálkozni. Az előbbi feladatok során elkészített anyagot tedd olyan helyre, ahol mások is láthatják.
2. A táborozás, kirándulás vagy az iskolai étkezések során kövesd figyelemmel, hogy mennyi étel megy kárba. Rendezzetek a csoportok között versenyt, hogy kik pocsékolják a legkevesebb ennivalót. Grafikonon ábrázoljátok, hogy mikor mennyi étel ment kárba és figyeljétek meg, hogy csökken-e ennek a mennyisége. (Rajzoljatok le minden étkezéshez egy szemetest és ebbe rajzoljátok be, hogy mennyi étel ment kárba.)
3. Vezessétek be az iskolában, hogy az ebédlőben asztalonként egymás között megosztjátok az ebédet, így mindenki annyit eszik, amennyire szüksége van és csökken az eldobott ennivaló mennyisége.
4. Vásároljatok a lakóhelyetekhez minél közelebb. Kerüljétek a költséges csomagolásokat.