KIKNEK SZÓL
A környezetvédelem filozófiai, politikai és gazdasági kérdései iránt érdeklődőknek.

TARTALOM
A könyv szerzői tudományos alapossággal jellemzik a Föld különböző régióiban, különböző időpontokban kialakult környezetvédő mozgalmakat. Ismertetik a környezeti problémák megoldását célzó modelleket és elméleteket, elemzik megvalósulásukat. A technikailag fejlett országok és a fejlődő világ környezetvédő mozgalmai lényeges eltérnek mind indítékaik és céljaik, mind pedig társadalmi, gazdasági, történeti és politikai hátterük különbözősége tekintetében. A szerzők szerint a környezetvédő eszmék két szélsőséges felfogás között helyezkednek el. Az egyik nézet szerint az ember igényeit teljesen alá kell rendelni az élővilág szükségleteinek, a másik szerint viszont az ember korlátlan mértékben ura lehet a természetnek, mert természettudományos ismeretei segítségével meg tud oldani minden felmerülő környezeti problémát.

FEJEZETEK
Első rész
1. A szegények környezetvédő mozgalmai
2. A politikai gazdaságtantól a politikai környezetvédelemig
3. Szegénység és környezet: a hagyományos bölcsesség bírálata
4. A különböző kultúrákat átfogó környezeti etika felé
5. Radikális környezetvédelem és az érintetlen természet megőrzésére irányuló törekvések Amerikában: a harmadik világ bírálata
6. Kereskedelem a biodiverzitással
Második rész
7. A környezetet óvó tervek sikertelensége Barcelonában
8. Mahatma Gandhi és a környezetvédő mozgalmak
9. Emlékezés Georgescu-Roegenre
10. Egy elfelejtett amerikai környezetvédő

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
Nincs

A könyv szerzői tudományos alapossággal jellemzik a környezetvédő mozgalmakat, amelyek a Föld különböző régióiban - négy földrészen: Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában és Európában - és különböző időpontokban alakultak ki. A tanulmányok a mozgalmak gyökeréig nyúlnak vissza. Megtörtént esetek elemzésén keresztül világítanak rá a környezeti konfliktusokra és mutatják be a lehetséges megoldásokat.

A szerzők rámutatnak arra, hogy komoly eltérés van a szegény és a gazdag országok, vagyis a technikailag fejlett világ és a fejlődő világ környezetvédő mozgalmai között: mások az indítékok, valamint eltérő a társadalmi, a gazdasági, a történelmi és a politikai háttér. Szokás a világot a gazdag északra és a szegény délre felosztani, a könyv szerzői is ezt a terminológiát használják.

Környezetvédő mozgalmak a gazdaságilag fejlett országokban

A környezetvédő mozgalmak Angliában az 1920-as években, a nagymértékű iparosodás kezdetével indultak, és hamarosan kibontakoztak a többi gazdaságilag fejlett országban is. A mozgalom általában párhuzamosan fejlődött a természetet károsító ipari termeléssel. A természet tudatos szeretete először az intelligencia körében terjedt el azokban az országokban, ahol a természeti környezet nem túlságosan zord. Aldous Huxley (a Szép új világ c. könyv szerzője) írja: "A természet szeretete főként ott virágzik, ahol a természeti viszonyok aránylag barátságosak; ott, ahol a természet engedelmes szolgája az embernek. Ahol mostohák a természeti körülmények, a természet ellenséges és leigázhatatlan, ott nehéz szeretet érezni iránta."

Az angolok, miután az iparosítással tönkretették a saját természeti szépségeiket, érdeklődésükkel az egyenlítői esőerdők természeti gazdagsága felé fordultak. Persze főleg elméletben, biztonságos távolból, nem vállalva azokat a nehézségeket és veszélyeket, amelyekkel az esőerdőben az élet együtt jár. Így a kezdeti környezetvédő mozgalmakra a távoli, egzotikus tájak iránti romantikus szeretet volt a jellemző és nem a közvetlen környezet védelme.

Az ipari fejlődés és az urbanizáció a természettől való elszakadáshoz és ezzel párhuzamosan a környezetvédő mozgalmak erősödéhez és tudatosabbá válásához vezetett a gazdaságilag fejlett országokban. A környezetvédő mozgalmak filozófiájában azonban még az 1960-as években sem jelent meg az a törekvés, hogy a környezetet meg kellene óvni az ipari termelés káros következményeitől. Az embereknek szentimentális kapcsolata alakult ki a természettel. Ahol erre lehetőség volt, az emberek a hétvégeken és a szabadság ideje alatt kimentek a természetbe. A hétköznapokon az ipari termelés és az urbanizáció által eltorzított környezetben éltek, a számok, a profit és a gazdaságosság világában, a pihenőidőben azonban megszöktek a racionalitás elől a "zöldbe", felfrissülést és romantikát keresve. Egyes vélemények szerint a kezdeti zöld mozgalom csupán a fogyasztói társadalom egyik luxuscikke volt.

Az a tendencia természetesen ma is megfigyelhető, hogy a rossz levegőjű városokból, a hétköznapok rohanásából és monotóniájából - legalább rövid időre - ki akarnak szabadulni az emberek. Ezt egyrészt az teszi lehetővé, hogy a munkaidő lecsökkent, ezáltal az emberek szabadidőhöz jutottak, másrészt pedig a közlekedés fejlődött. Érdekes paradoxon, hogy a gépkocsi, amely erős környezetszennyező tényező, éppen az egyik eszközét jelentette a kifejlődő környezetvédő mozgalmaknak.

A technikailag fejlett világ környezetvédő mozgalmai a fejlődő világ országaiban

Az 1970-es évekig a technikailag fejletlen területeken nem alakultak ki helyi indíttatású környezetvédő mozgalmak. A szegények nem környezetvédők, mert leköti őket a túlélés pillanatnyi sürgető feladata, és nincs pénzük arra, hogy befektessenek a környezetvédelembe. "Gyönyörű dolog az ökológiáról beszélni, ha valakinek tele van a zsebe pénzzel, de mi a haszna, ha az éhhalál szélén állsz?!" A szegény országokat és a szegény egyéneket nem érdekli a környezetvédelem. Ők a pillanatnyi túlélés problémája miatt rövidtávú megoldásokban gondolkodnak. A számukra nem a biokertek jelentik a megoldást, ők az éhínségek megszűnését, a túlélést a műtrágyák és a növényvédő szerek alkalmazásától várják. Egy afrikai falu lakója vagy egy ázsiai paraszt számára a természet nem barát, hanem egy ellenséges erő, amit le kell küzdeni és meg kell hódítani.

A szegény országokra gyakran a gazdagok kényszerítenek rá környezetvédelmi programokat, ezért ezek sok esetben ellentétesek az ott élő emberek pillanatnyi érdekeivel. Így ezek az emberek úgy érzik, hogy ők kevésbé fontosak a környezetvédelmi programot összeállítók számára, mint az a növény-, vagy állatfaj, aminek az érdekében a programot létrehozták. Sokszor kérdezik, hogy az ő életben maradásuk miért nem olyan fontos az idegenek számára, mint például a tigrisé. A környezetvédelmi programok miatt a nagyrészt vadászatból és halászatból élő helyi lakosok érdekei gyakran sérülnek. Ezért sokszor tiltakozó mozgalmakban törnek ki a gazdaságilag fejlett országokból érkezett környezetvédőkkel szemben. A zöld mozgalmak képviselői a helyi lakosok tiltakozását sokszor szűklátókörűségként, butaságként értelmezik. A szegény dél ezzel szemben azt mondja, hogy az országaikban végzett környezetvédelmi program csak arra jó, hogy őket örökre visszafogja attól a fejlődéstől, amelyen a fejlett országok az utolsó fél évszázadban keresztülmentek.

A fejlődő világ önálló környezetvédő mozgalmai

A fejlődő országokban a helyi környezetvédő mozgalmak az 1970-es évektől kezdve indulnak meg a területükön bányászatot, kőolaj kitermelést, ipari vagy monokultúrás mezőgazdasági termelést folytató gazdag helyi vagy multinacionális vállalatokkal szemben, amelyek tönkreteszik a környezetet. Ezek a vállalatok sokszor éppen azért is folytatnak a harmadik világ országaiban termelést, mert ezekben az országokban nem kell betartani azokat a szigorú környezetvédelmi szabályokat, amelyek kötelező érvényűek a gazdaságilag fejlett országokban. Ez a jelenség is rávilágít a fejlett országok környezetvédő mozgalmainak fonákságaira, hiszen a fejlett országokban sokszor annak árán tudják csökkenteni a helyi környezetszennyezés mértékét, hogy a környezetet különösen megterhelő iparágakat áttelepítik a fejlődő országokba.

A szegény országok önálló környezetvédelmi mozgalmainak kiváltó oka, hogy a környezetszennyezés egyre nő, a természeti erőforrások pedig kimerülnek. A helyi erőforrások azonban nem a helyi lakosság jólétét szolgálják, és a környezetszennyezés következményeit a helyi lakosság szenvedi el.
Ezek a küzdelmek gyakran nagyon egyenlőtlenek: a szegény helyi lakosok állnak szemben a hatalmas és gazdag vállalatokkal, hogy megvédelmezzék az életterüket és a helyi erőforrásokhoz való jogukat. Ezek közül híressé vált például az indiai Chipko mozgalom, amelynek során falusi emberek úgy védelmezték meg a környékükön lévő erdőt egy multinacionális vállalat favágóitól, hogy a környék minden lakója - a nőket és a gyerekeket is beleértve - átölelt egy-egy fát. Bátor ellenállásuk sikerrel járt és pozitív példát jelentett más területen élőknek, és a szegények környezetvédelmi mozgalmainak szimbólumává vált.

A szegény országok környezetvédő mozgalmai általában szociális ellentétekből indulnak ki, vagyis politikai indíttatásúak. Sok esetben összekapcsolódnak az országok függetlenségi törekvéseivel vagy a függetlenségi mozgalmakból nőnek ki. Erre jó példa India, ahol az ország függetlenné válásával párhuzamosan bontakoztak ki a környezetvédő mozgalmak, amelyek a gazdasági elszakadás igényét tükrözték. Az új beruházások hasznát ugyanis a multinacionális a nagyvállatok fölözték le, míg a káros környezeti hatásokat - a nagyon gyorsan növekvő lég- és vízszennyeződést, a vízerőművek működéséhez szükséges erdőirtásokat követő talajerózió következményeit - a helyi parasztok és halászok viselték. Azért jöttek létre ezek a környezetvédő mozgalmak, hogy az ország természeti erőforrásait a helyi lakosság használhassa fel a saját boldogulása érdekében.

A fejlődő és a fejlett országok környezetvédő mozgalmainak összehasonlítása

A fejlődő országok környezetvédő mozgalmaiban az ökológiai kérdések az emberi jogokkal, az etnikai problémákkal, az anyagi javak igazságosabb elosztásának igényével kapcsolódnak össze. Ezek a környezetvédő mozgalmak közvetlenül az embert védik. A feladatuknak tekintik, hogy képviseljék azokat az embereket, akik önállóan nem képesek az érdekeik érvényesítésére. Azért tiltakoznak egyes tevékenységek ellen, mert azok az adott területen élő emberek életét, egészségét vagy megélhetését veszélyeztetik. Ezek a mozgalmak a termelési folyamaton, a tulajdonviszonyokon akarnak változtatni. A fejlett országok környezetvédő mozgalmai nem nyúlnak a termelési folyamatokhoz, inkább csak a természet iránti attitűdöt akarják megváltoztatni. Ezek a mozgalmak nem kérdőjelezik meg a fogyasztói társadalom gazdasági, társadalmi alapjait. Nem az emberek és az embercsoportok közötti ellentét az alapjuk, hanem az ember és a többi élőlény kapcsolata. Az ember morális kötelességének tekintik, hogy megvédje a többi élőlényt, hiszen ezek nem képesek az érdekeik érvényesítésére. A fejlett országok mozgalmaiban a bioszféra, a bolygó egészsége, az érintetlen természet, az erdő, az óceán, az esztétikailag szép környezet a védelemre szoruló érték. A természet védelme természetesen közvetve az ember érdekét is szolgálja. A fejlődő országok környezetvédő mozgalmai általában helyi problémákon alapulnak, míg a fejlett országoké a helyi problémák mellett globális problémákra is keresik a megoldást.

A fejlett és a fejlődő országok közötti összehasonlításnál felmerül az a kérdés is, hogy a természetre mely országok lakói jelentenek nagyobb terhet. A könyvben találhatunk elméleteket és modelleket, amelyekkel a népességnövekedést, a technikai fejlődés ütemét, a nyersanyagok kimerülését illetve a környezetszennyezés növekedését próbálják megbecsülni. A fejlődő országok a túlnépesedés miatt illetve a fejletlen és ezért rossz hatásfokú termelés miatt jelentenek nagy környezeti terhet. A fejlett országok lakói azonban a túlfogyasztás miatt. Az adatok azt mutatják, hogy a fejlett országok jelentik a nagyobb környezeti terhet, ugyanis ők a lakosságuk arányánál lényegesen több nyersanyagot és energiát használnak fel valamint több szennyező anyagot juttatnak a környezetbe, mint a fejlődő országok. A környezetszennyezés és a nyersanyag felhasználás mértéke általában növekszik az ország gazdagodásával, azonban az anyagi és a tudásbeli gazdagodás elérhet egy olyan szintet, ahol a fejlett technológia alkalmazásával csökkenteni lehet a szennyezést és a nyersanyag illetve energia felhasználást. Ez utóbbi folyamat azonban - legalábbis egyelőre - lényegesen lassúbb az előzőnél.

Környezeti etika

Az emberek gondolkodásában és a filozófiai irányzatok között a környezeti etika az utóbbi évtizedekben jelent meg. A környezetvédő eszmék két szélsőség közötti széles skálán helyezkednek el: a közgazdászok utópista szemlélete és a biológusok pesszimista felfogása között. Az előbbi szerint a természeti források kimerülését vagy a környezeti kríziseket megoldják az új tudományos felfedezések, tehát a gazdasági növekedésnek nincsenek fizikai korlátai. A biológiai felfogás szerint a gazdasági fejlődésnek szigorú határai vannak, és ezt a Föld eltartó képessége szabja meg. Ha a jelenlegi fejlődési ütemet követjük, az a természeti források kimerülése és a tragikus mértékű környezetszennyezés miatt az emberiség kipusztulásához vezet. Úgy gondolják, hogy az egyén önzése és a kollektív jólét közötti ellentmondás feloldhatatlan.

A környezeti filozófiákat a szerzők három nagy csoportba sorolják, amelyek a skála imént említett két szélső értéke között helyezkednek el. A mélyökológiai, vagy biocentrikus elmélet a természet érdekeit az emberé elé helyezi. E szerint az embernek vissza kellene térnie a halászás - vadászás - gyűjtögetés életmódjához, mert így is ki tudná elégíteni az alapvető szükségleteit. Ezen kívül az emberiség létszámát 90%-kal kellene csökkenteni, így újulhatna meg az egész természet és a kipusztulás veszélye nem fenyegetne további fajokat. A biocentrikus elmélet követői azt vallják, hogy az embernek nincs semmilyen kitüntetett helye és szerepe a világban, csupán egy az azonos jogokkal rendelkező élőlények között. Ez a szemlélet közel áll a keleti vallások világképéhez. A tudományos iparosodás elve szerint azonban megvalósítható a fenntartható fejlődés, mert a természeti erőforrások pótlását, és a környezetszennyezés csökkentését a fejlett technológiák alkalmazásával és jó szervezéssel meg lehet oldani. A mezőgazdasági szemlélet a kettő között valamilyen arany középutat keres. Eszerint a mezőgazdasági termelés figyelembe veszi és megbecsüli a természet értékeit és szépségeit, közben azonban az ember érdekeit is szolgálja. Eszerint a felfogás szerint a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó közösségekben az embereknek a természethez és az egymáshoz fűződő viszonya harmonikus.

A szerzők a környezetvédő eszmék gyakorlati megvalósulását többek között India példáján mutatják be, Mahatma Gandhi környezetvédelmi felfogását elemzik részletesen. Gandhi nagyon korán, már az 1920-as években azt vallotta, hogy India gazdasági fejlesztésénél a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni. India esetében a környezetvédő törekvések szorosan összefüggtek a politikai és a gazdasági függetlenség elérésének és megtartásának célkitűzésével, a két nagy vallási csoport, a hinduk és a muzulmánok békés egymás mellett élésének követelményével, valamint a nőket és az alacsonyabb kasztokhoz tartozókat sújtó társadalmi igazságtalanságok enyhítésére tett erőfeszítésekkel. Gandhi a politikában az erőszakmentesség híve volt, a gazdaságban pedig ellenezte a nagymértékű iparosítást és a centralizálást. Azt vallotta, hogy nemcsak az egész országnak, de a kis közösségeknek is önellátásra kell törekedniük. Gandhi hangsúlyozta, hogy a fejlődést úgy kell megvalósítani, hogy érvényesüljön a javak felhasználásának szigorú korlátozása, az egyén és a társadalom szintjén egyaránt. Ez a társadalmi igazságosság mellett a természeti források megőrzését, a környezetszennyezés csökkenését is szolgálhatja. Gandhi fejlesztési elképzelései az előbbiekben említett kategóriák közül a mezőgazdasági szemléletet képviselik. Gandhi a hagyományokon alapuló mezőgazdaság fejlesztésétől várta India gazdasági fellendülését valamint a vallási és a társadalmi viszonyok kiegyensúlyozottabbá és igazságosabbá válását. Gandhi elképzelései részleteiben gyakorlatiasak voltak, például jól látta, hogy az intenzív mezőgazdasági termelés a talaj termőképességének kimerülését és utána talajeróziót eredményezhet. Gandhi felfogása egészében azonban utópisztikusnak bizonyult: India fejlődése az utóbbi évtizedekben nagyon eltér Gandhi elképzeléstől: intenzív ipari fejlesztés megy végbe, a természeti erőforrások kizsákmányolása és nagy mértékű környezetszennyezés árán. A falvak gazdasági fejlődését erősen visszaszorították, és a társadalmi különbségek tovább nőttek.

Gandhi 1927-ben a következő szavakkal mondott kritikát a nyugati életszemléletről: "A modern civilizációkra a vágyak határtalan növekedése a jellemző. Az ősi civilizációk ezzel szemben szigorúan korlátozták, szabályozták az igényeket. A modern emberre egy vad vágy jellemző, amellyel szétrombolja a térbeli és az időbeli kereteket, hogy szabad utat engedjen növekvő állati étvágyának. Miközben ezt kielégíti, a Földet végső pusztulásba sodorja. Ezt a felfogást én sátáninak nevezem."

Ismertetők

Katalógus