502 A 93
Blaikie, Piers [et al.]: At risk. Natural Hazards, People's Vulnerability, and Disasters
Veszélyben. Természeti kockázatok, az emberek kiszolgáltatottsága és a természeti csapások

London, New York : Routledge, 1994. 284 p., ill.
ISBN 0-415-08476-8

KIKNEK SZÓL
Azoknak, akiknek szerepük lehet a katasztrófák megelőzésében, enyhítésében, előrejelzésében, az emberek tájékoztatásában, a katasztrófák következményeinek elhárításában, és a katasztrófák utáni helyreállításban.

TARTALOM
A könyv azokat a tényezőket elemzi, amelyek katasztrófát idézhetnek elő. Tudományos alapossággal tárja fel az ok-okozati kapcsolatokat, elemzi a katasztrófákat előidéző tényezők együttes hatását, és a következményeket. Sorra veszi a legpusztítóbb katasztrófa-típusokat; elemzi keletkezésüket, a megelőzés és a védekezés lehetőségeit. Az elemzésnél figyelembe veszi a természeti és a társadalmi tényezőket egyaránt. Ismertet néhány konkrét esetet is. A leírásokat grafikonok, táblázatok, modellek teszik szemléletesebbé.
Az egyének és az embercsoportok különböző mértékben kiszolgáltatottak a veszélyeknek: a kiszolgáltatottság mértéke a földrajzi adottságok mellett az anyagi és a társadalmi helyzettől is függ. Az emberiség történelme során a veszélyek egy részét sikerült kiküszöbölni, azonban a technikai fejlődés új veszélyforrásokat is létrehozott. Elsősorban a népességnövekedés következtében az utóbbi évtizedekben is számottevően nőtt a katasztrófát szenvedett emberek száma. Nem remélhetjük tehát, hogy valaha is megszűnik a katasztrófák veszélye - meg kell tanulnunk együttélni vele.

FEJEZETEK
I. Vázlat és elmélet
1. A katasztrófák lehetősége és a megközelítés.
2. A katasztrófák kialakulása és megoldása - modell.
3. A természeti források kiaknázása és stratégiák a csapások megelőzésére és a következmények elhárítására.

II. Kiszolgáltatottság és a veszélyek fajtái
4. Éhínség és természeti veszélyek.
5. Biológiai veszélyek.
6. Áradások.
7. Komoly partvidéki viharok.
8. Földrengések, vulkánok és földcsuszamlások.
III. Próbálkozások a katasztrófák megelőzésére
9. Kiszolgáltatottság, a veszély elmúlása, az újjáépítés.
10. A biztonságosabb környezetért.

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
A 2. fejezet "Rich Text" formátumban, tömörítve letölthető

Dr. Adorjánné Farkas Magdolna ismertetése




Részletes könyvismertetés

Veszélyben
(Piers Blaikie, Terry Cannon, Ian Davis, Ben Wisner: At Risk)


A könyv azokat a veszélyeket elemzi, amelyek az emberre illetve az ember számára hasznos élőlényekre leselkednek és katasztrófát idézhetnek elő. A szerző tudományos alapossággal tárja fel az ok-okozati kapcsolatokat, elemzi a veszélyt előidéző tényezők együttes hatását, és a következményeket. Az elemzésnél figyelembe veszi a természeti és a társadalmi tényezőket egyaránt. A mondanivalót grafikonok, táblázatok, modellek, és konkrét eseteket ismertetése teszi világossá.

A katasztrófák természeti és társadalmi okai
Bár a természeti csapásoknak évente több millió áldozatuk van, a társadalmi, illetve az emberi tevékenységgel összefüggő okok miatt ennél sokkal több ember élete és életfeltételei kerülnek veszélybe. A könyv adatai szerint a társadalmi és gazdasági okokra visszavezethető halálozások az összes eset 48,6 %-át teszik ki, az éhezés miatt bekövetkező halálesetek 39,1 %-ot és csak a fennmaradó12,3 % írható a vulkáni tevékenység, a földrengések, a járványok, a viharok és az árvizek számlájára. A veszélyt előidéző tényezők sok esetben erősítik egymás hatását, ezért nem lehet mereven különválasztani a természeti és a társadalmi okokat.

Erre jellemző példa az éhezés miatt bekövetkező halálozás. A természeti katasztrófák közül az éhínség pusztítja el a legtöbb embert. Ennek nagyrészt az az oka, hogy éhínség sokféle környezeti katasztrófa - például aszály, árvíz, vihar, földrengés, vulkánkitörés - következményeként felléphet. Az éhínség kialakulása azonban legalább annyira társadalmi okokra is visszavezethető, mint amennyire természetiekre - a háborúknak illetve az élelem egyenlőtlen elosztásának nagy szerepe van az éhínség kialakulásában. Ez a legellentmondásosabb természeti csapás, hiszen amíg egyes területeken éheznek az emberek, addig a világ más részein túltápláltak, illetve élelmiszer túltermelési válsággal küzdenek.

A legtöbb természeti csapás jobban sújtja a szegényeket, hiszen például egy járvány során a rosszul táplált, legyengült szervezetű emberek könnyebben megkapják a betegséget és a betegség általában súlyosabb lefolyású az ő esetükben, mint azoknál, akik megfelelően táplálkoznak, jobb körülmények között élnek és jobb egészségügyi ellátásban részesülnek. Egy földrengésnél vagy árvíznél is a szegények rosszul épített házai dőlnek össze hamarabb, illetve sok esetben ők azok, akik eleve a veszélyesebb helyeken kénytelenek élni.

Katasztrófák és népességnövekedés
Igen elgondolkoztató az a grafikon, amelyből kiderül, hogy az utóbbi harminc évben lényegesen megnőtt a katasztrófát elszenvedett emberek száma. Ez több okra vezethető vissza: egyrészt a technikai fejlődés ellenére sok veszélyforrás továbbra is megmaradt, másrészt az ember újakat hozott létre. Azonban a leginkább az magyarázza a növekedést, hogy megnőtt az emberiség létszáma. Ez sajnos nagyrészt a szegények, valamint az idősek - vagyis az átlagnál jobban kiszolgáltatott emberek számának gyarapodását jelenti. A népességnövekedés miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik a környezetre. A népességnövekedés és a természeti erőforrások egyenlőtlen területi eloszlása migrációhoz és háborúkhoz vezet. A háborúk nagy mértékben károsítják a környezetet, valamint közvetlen és közvetett módon sok szenvedést okoznak az embereknek. A háború következményeként kialakuló testi sérülések, a lelki traumák, az éhezés, a rossz ivóvízellátás és a rossz egészségügyi viszonyok sebezhetőbbé teszik az embereket a betegségekkel szemben is. Nem véletlen, hogy a háborúk alatt vagy után gyakran alakulnak ki nagy járványok.

Morális és teológiai vonatkozások
A katasztrófák megakadályozásával és a következmények elhárításával kapcsolatban az ember egyéni és kollektív felelősségének morális kérdése is felmerül. A természeti csapások elemzésének filozófiai és teológiai vonatkozásai is vannak: megkérdezhetjük, hogy el lehet-e kerülni a katasztrófákat, vagy pedig nem is érdemes tenni ellenük, mert azok "meg vannak írva a sors könyvében", vagyis eleve elrendeltek. Vannak, akik szerint a természeti csapás Isten büntetése bűneinkért.

Technikai fejlődés és katasztrófák
A katasztrófák kiterjedésük szerint lehetnek helyiek, vagy nagyobb területre kiterjedőek, sőt globálisak is. Az utóbbi 400 millió évben öt olyan súlyos természeti katasztrófa történt, amelynek során a Földön élő élőlények fele kipusztult, ezek közül a legismertebb az, amikor több faj között a dinoszauruszok is eltűntek a Földről. Lényeges kérdés, hogy az emberi tevékenység következményeként létrejöhet-e globális katasztrófa. Több környezeti probléma is előidézhet globális katasztrófát: a túlfutó üvegházhatás, az ózonréteg elvékonyodása, vagy egy nukleáris világháború. Az is fontos kérdés, hogy az emberiség elérte-e már azt a technológiai és társadalmi fejlettségi szintet, amely lehetővé tenné, hogy egy globális természeti katasztrófát - például egy kisbolygó becsapódását a Földbe - meg tudjon akadályozni.

Az embernek a történelme során a tudomány és a technika segítségével sikerült megszüntetni vagy csökkenteni néhány veszélyforrást, például visszaszorítottak néhány fertőző betegséget. Vannak azonban olyan természeti csapások - például a földrengések - amelyeket a technika talán soha nem tud megakadályozni, csak esetleg előre jelezni. A veszélyforrásoknak van egy olyan csoportja is, amelyeket kifejezetten az emberi tevékenység hozott létre: ilyen például az üvegházhatás erősödése, az ózonréteg elvékonyodása, a közlekedési és az ipari balesetek, a háborúk, az esőerdők pusztulása, vagy az olajszennyezések. És végül vannak olyan technikai vívmányok, amelyek egyes veszélyeket csökkentenek, míg másokat növelnek. Például a növényvédő szerek alkalmazása növeli a terméshozamot, ezáltal csökkenti az éhezést, másrészt azonban a vegyszerek károsítják a környezetet és veszélyeztetik az emberek egészségét.

Biológiai veszély
Az emberre és az ember táplálékát jelentő élőlényekre ma is számtalan mikroorganizmus jelenthet veszélyt. Az embereket pusztító nagy járványok általában valamilyen természeti csapáshoz vagy társadalmi krízishez (például háborúhoz) kapcsolódnak, és esetenként több áldozatot követelnek, mint az elsődleges csapás. Például az I. világháború idején kitört influenza járványnak több áldozata volt, mint maguknak a harcoknak. A növényeket és az állatokat is könnyebben megtámadják a kórokozók, ha valamilyen környezeti ártalom következtében legyengül a szervezetük. Ilyen hatás lehet a növények esetében a savas eső vagy a szárazság.

A környezeti hatásokon kívül a genetikai ellenálló képesség is meghatározza, hogy az élőlény mennyire fogékony valamely betegségre. Egy adott populációban évezredek alatt a területen előforduló kórokozókkal szemben ellenálló képesség alakul ki. Akkor jöhetnek létre nagy járványok, ha olyan betegség kórokozóját hurcolják be a területre, amely addig ott ismeretlen volt, vagy ha a kórokozó génállománya mutációk során sikeresen átalakul, ilyenkor azt az élőlény szervezete ismeretlen kórokozóként észleli.

A potenciális olvasóközönség
Nagyon széles azoknak a szakembereknek a köre, akiknek az érdeklődésére számot tarthat a könyv: a természettudománnyal és a társadalomtudománnyal foglalkozók, másrészt az elméleti és a gyakorlati szakemberek számára egyaránt hasznos lehet. A szerző a könyvet ezért a jelenlegi és a leendő geológusoknak, óceánkutatóknak, klímakutatóknak, vulkanológusoknak, egészségügyi, vízügyi szakembereknek, közgazdászoknak, politikusaknak, szociológusoknak, antropológusaknak, településtervezőknek, mérnököknek, építészeknek, agrárszakembereknek, valamint civil szerveződések vezetőinek ajánlja. Tehát mindenkinek, akinek szerepe lehet a katasztrófák megelőzésében, enyhítésében, előrejelzésében, az emberek tájékoztatásában, a katasztrófák következményeinek elhárításában, és a katasztrófák utáni helyreállításban.

Mit tehet az ember a biztonságosabb környezetért? Fontos, hogy megértsük a katasztrófák keletkezésének okait, és tudjuk, hogy melyek azok a tényezők, amelyek az embereket sérülékenyebbé teszik. A tudományos és a technológiai fejlődés segít abban, hogy csökkentsük a veszélyt, illetve az emberek kiszolgáltatottságát. Azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy a technikai fejlődés sem teszi lehetővé, hogy minden veszélyforrást megszüntessünk. Tehát az embereknek továbbra is együtt kell élniük a veszélyekkel.


vissza Ismertetők

vissza Katalógus