KIKNEK SZÓL
Főként 10-14 éves gyerekeknek. Pedagógusoknak, szülőknek.

TARTALOM
A könyv minden fejezete egy indián legendával kezdődik és a történethez kapcsolható természet-tudományos és környezetvédelmi ismeretekkel folytatódik. Az indián mesemondók szerint a történeteknek olyan erejük van, hogy még a növényekre és az állatokra is hatnak. Ezért csak télen szabad mesélni, ugyanis ha máskor mondanák a történeteket, a növények is ezekre figyelnének és "elfelejtenének" növekedni és teremni. Bizonyos állatokról, pl. a prérifarkasról csak óvatosan szabad mesélni, nehogy magukra haragítsák őket az emberek. Az indiánok még szavakkal sem sértik meg a többi élőlényt, nemhogy tettekkel. A történetek az Észak-amerikai indián őslakosság hitvilágában gyökereznek, de sok motívum meg-található az európai népek mítoszaiban is. Pl. az özönvíz, az istenségtől az emberek számára ellopott tűz motívuma. A gyerekek könnyen elfogadják, hogy a mesék és a legendák világában helye van a fantasztikus, emberfölötti elemeknek, akár indián, akár más történetről van szó. A természeti népek többet tudnak az embernek a természethez és a többi emberhez fűződő harmonikus viszonyáról, mint mi. Ezért amikor olvassuk ezeket a történeteket, dobjuk el a XX. századi európai ember gőgjét. A könyv a természettudományos ismeretek mellett morális tartalmat is közvetít. Érdemes idézni Chief Oren Lyons indián főnök 1979-ben elhangzott szavait, amelyeket az amerikai indiánok hat különböző népének képviselőihez intézett: "Feladatunknak tekintjük, hogy szóljunk a természetért, mert felelősséget érzünk iránta. Az ember ma úgy lépked a Földön, hogy azt gondolja, törvényei felsőbbrendűvé teszik. Azonban létezik egy magasabb rendű törvény, amely a Föld minden élőlényére vonatkozik."

IDŐIGÉNY
150-200 tanítási óra (a teljes feldolgozás)

ESZKÖZIGÉNY
Egyszerű, de sokféle (a leckék tartalmazzák a részletes felsorolást)

FEJEZETEK
Előszó és bevezetés; Útmutató a könyv használatához; A teremtés; A tűz; A Föld; A szél és az időjárás; A víz; Az ég; Az évszakok; A növények és az állatok; Élet, halál, lélek; A Föld egysége; Utószó, szómagyarázat és tárgymutató

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
A 4., 6., 7. és a 14. fejezetről
[ Rich Text formátumban, tömörítve letölthető]

Ez a könyv egy különleges szemléletű természetismereti tankönyv. A gyerekeket a szívükön keresztül viszi közel a természethez. A könyv sajátos módon vezeti be a gyerekeket a természettudomány világába: indián történetekhez kapcsolódva közvetít természettudományos ismereteket.

A könyv felépítése

Az indián történetet annak rövid tartalmi összefoglalása követi. Ezután következnek a történet tartalmához kapcsolható természettudományos és környezetvédelmi ismeretek. Pl. a tűzről szóló mítosz után a különböző energiafajtákról, azok egymásba alakításáról, a megújuló és nem-megújuló energiaforrásokról van szó. A könyv kérdéseivel ellenőrizhetjük, hogy a gyerekek megértették-e a történetet. A természet felfedezését gyakorlati feladatok - kísérletek és a természetben végzendő megfigyelések - leírásával segítik a könyv szerzői. A kísérleti eszközök egy részét maguk a gyerekek is elkészíthetik. A megfigyeléseket a jelenségek leírásával, rajzok készítésével, történetek, jelenetek vagy versek írásával örökíthetik meg a tanulók. A javasolt tevékenységek a gyerekek kreativitását is nagymértékben fejlesztik. A fejezetek végén található kiegészítő feladatok az ismeretek további elmélyítését szolgálják.
A könyv erénye, hogy humanizálja a természettudományos ismereteket. Erősíti a gyerekekben azt az érzést, hogy a természettudományos ismeretek megszerzése nem öncélú. A tudás eszköz a világ, és benne önmagunk megismeréséhez, valamint a környezetünk szebbé, emberibbé és lakhatóbbá tételéhez.
Bár a könyvhöz tanári kézikönyv is tartozik, maga a tankönyv is rengeteg olyan utasítást tartalmaz, amely segíti a tanár munkáját.

Illusztráció a gyakorlati feladatokra

A gyakorlati feladatot megelőző teremtés-mítosz:

A teremtés

Gluscabi eljövetele

Amikor Tabadak istenség megteremtette az embert, a maradék por lehullott a Földre. Ebből a porból formálta meg Gluscabi önmagát. Meglátva őt, az istenség csodálkozott, de örömét is lelte az új lényben, aki nem volt olyan hatalmas, mint ő, de rendelkezett ugyanazzal az erővel, amivel az ember: meg tudta változtatni a dolgokat maga körül, néha rossz irányba is.

"Egyszer volt, hol nem volt ... egy hely"

Feladat: Látogassanak meg néhányszor egy helyet a természetben, hogy a tanulók érzékenyebbé és tudatosabbá váljanak a környezet iránt. A gyerekek készítsenek jegyzeteket és rajzokat a látogatásaikról és osszák meg a tapasztalataikat a társaikkal.

Cél: Érezzék meg a gyerekek, hogy a történeteknek fontos szerepük van abban, hogy megtanuljunk örülni a minket körülvevő világnak és jobban megértsük azt. A kiválasztott helyen szerzett tapasztalatokon keresztül a gyerekek érzelmi kapcsolatba kerülnek a környezettel. A gyakorlat során az érzékelési képességük is fejlődik. A feladatból azt is megérthetik, hogy milyen fontos dolog adni és kapni.

Korosztály: fiatalabb és idősebb gyerekek.

Tevékenységsor: Először válasszunk ki egy olyan helyet a természetben, amelyet sokszor fel tudunk keresni a tanítványainkkal. Ez lehet erdő, mező, egy kis tó vagy akár egy park is. Az első látogatás alkalmával minden gyerek találjon magának egy helyet, ahol szívesen üldögél és szemlélődik, és ahol biztonságban érzi magát. A gyerekek első feladata az legyen, hogy 5-10 percig üljenek csöndben a kiválasztott helyen. Először csak egy rövid látogatást javasolok, hogy a gyerekek fokozatosan hozzászokjanak ahhoz, hogy csöndben kell ülniük. Lehetséges, hogy több látogatás szükséges ahhoz, hogy a gyerekek számára a kiválasztott helynek különleges jelentése legyen. A látogatás után minden gyerek ossza meg a többiekkel a tapasztalatait.

A gyerekek minden látogatás alkalmával vigyenek valamilyen ajándékot a kiválasztott helynek. Az ajándék a természetből származzon: lehet egy levél, egy szem kukorica vagy egy kis föld. A gyerekek rögzítsék valamilyen formában a kiválasztott helyen szerzett tapasztalataikat: szavakkal, képpel vagy agyag formák készítésével.

Néhány további tevékenység, amit a kiválasztott helyen végezhetnek el a gyerekek:

Legyél hangya! Hasalj le a földre, csukd be a szemed és képzeld el, hogy a talajon sétáló hangya vagy. Milyennek látnád a talajt? Milyennek éreznéd? Milyen szagúnak éreznéd? Hallanál-e valamilyen szokatlan hangot? Vedd elő a nagyítód és tanulmányozd közelről a talajt, hogy ezzel is a hangyáéhoz hasonló tapasztalatokat szerezz! Rajzolj egy képet vagy írj egy rövid fogalmazást arról, hogy milyen lehet hangyának lenni!

Ülj fel és ne mozdulj! Tégy úgy, mintha a természet része lennél! Ha úgy érzed, hogy muszáj megmozdulnod, akkor nagyon lassan mozogj! Ha sokáig maradsz mozdulatlan, észre fogod venni, hogy néhány rovar közel jön hozzád.

Válassz ki egy növényt és figyeld meg alaposan! Ez lehet egy nagy fa de akár egyetlen fűszál is. Minden érzékszerved használd a megfigyeléshez!

Írj egy verset, vagy készíts egy rajzot egy kőre! Azután ezt, mint ajándékot add a Földnek: fektesd le a talajra a verssel vagy a rajzzal lefelé! Megteheted ezt egy falevéllel vagy egy darab fakéreggel is. Tedd a levelet vagy a kéregdarabot egy szikla vagy egy farönk alá! Amikor újra és újra meglátogatod a kiválasztott helyet, nézd meg a levelet vagy a fakérget és figyeld meg, hogy az fokozatosan elbomlik, amint a Föld befogadja az ajándékod.

Feküdj a hátadra és csukd be a szemed! Tartsd csukva a szemed az egész látogatás alatt. Most csak a hangok világában élsz és a látásod nem használod.

Járd körbe a kiválasztott helyet, nézd meg, hogy az emberek nem hagytak-e ott valamilyen szemetet. Ha szemetet találsz, szedd össze!

Néhány látogatás után az idősebb gyerekek megtanulhatják a kiválasztott helyen élő növények nevét, és választ kereshetnek arra a kérdésre, hogy miért éppen ilyen helyen élnek ezek a növények.
Minden látogatás után osszák meg a gyerekek a tapasztalataikat a többiekkel! Tudatosítsuk a gyerekekben, hogy a kiválasztott helytől a tapasztalataikat, az emlékeiket és az összegyűjtött apró leveleket, terméseket stb. kapták ajándékba. A megfigyelések leírását, a verseket, az összegyűjtött anyagot foglaljuk egy újságba. Ügyeljenek arra, hogy a látogatások különböző napszakokban és eltérő időjárási feltételek között történjenek, így különböző tapasztalatokat tudnak szerezni a gyerekek. Minden gyerekről készüljön legalább egy fénykép a látogatás sorozat során.

Ha biztonságosnak találjuk, egy csillagos éjszakán is látogassuk meg a helyet! A nappal megismert madarak helyét az éjszaka kevésbé ismert élőlényei veszik át: denevérek, baglyok, és más éjszakai ragadozó madarak. A nappalitól eltérő hangokat, szagokat és képeket figyelhetünk meg.
Amikor véget értek a látogatások, a gyerekek írjanak egy fogalmazást vagy készítsenek rajzot az élményeikről emlékezet után. Az idősebb gyerekek írhatnak bábjátékot, színdarabot, dalt, vagy riportot.

A feladatot tovább is lehet folytatni:
A gyerekek később újra visszatérhetnek a kiválasztott helyre, ez erősíti bennük az odatartozás érzését.
Bátorítsuk a gyerekek arra, hogy keressenek maguktól is hasonló helyeket, látogassák azokat, viseljék a gondját és ismerjék meg az ott élő növényeket, állatokat és az élettelen természet részeit.
Jelöljünk ki egy helyet, ahol a gyerekek elhelyezhetik a feljegyzéseiket, a gyűjteményeiket és egyéb munkáikat.

A szerzők

A könyv egyik szerzője, Michael J. Caduto ökológus, író és mesemondó. A könyv másik szerzője, Joseph Bruchac, költő, regényíró és mesemondó. Ő az amerikai őslakosok egyik leszármazottja. A könyvet John Kahionhes Fadden és Carol Wood fekete-fehér illusztrációi díszítik. Az előbbi művész az indián népművészet jó ismerője, származását tekintve Mohawk indián.

Ajánlás a hazai felhasználáshoz

A könyv a szerzők ajánlása szerint egyszerre szól a múlt, a jelen és a jövő gyermekeihez.
Nem-angol nyelvterületen a könyv teljes anyagának a megtanítása igen nehéz feladat lenne. Azonban rengeteg ötlet meríthető belőle, amellyel felfrissíthetjük tanítási módszertárunkat. Mindenekelőtt egy egészen új, interdiszciplináris megközelítési módot ismerhetünk meg. Ez különösen jó módszer a környezeti ismeretek átadására. A környezeti nevelés holisztikus megközelítést kíván, amely a tanuló egész személyiségét bevonja a folyamatba: a gondolatait, az érzelmeit és a tevékenységeit. A környezeti nevelés célja, hogy az emberekben kialakítsa a környezettudatos, a környezet problémái iránt fogékony viselkedés igényét. Ezt úgy érhetjük el, ha az emberek természettudományos ismereteit gyarapítjuk és viselkedési mintákat sajátítatunk el velük. Eközben neveljük őket: motivációt, empátiát alakítunk ki bennük és azt a hitet, hogy az emberiség meg tudja oldani a már kialakult környezeti problémákat és meg tudja akadályozni az új problémák kialakulását.

A könyv kiváló segédanyag lehet az angol nyelv tanításához. Három-négy év nyelvtanulás után a gyerekek kellő tanári segítséggel megértik a történeteket. A történetek egyszerű szerkezetű, rövid mondatokból épülnek fel és a szókincsük főként hétköznapi szavakból és kifejezésekből áll. A feldolgozáshoz természettudományos érdeklődésű angoltanár, vagy angolul jól tudó természettudomány szakos tanár szükséges.

A könyv a leghatásosabban nyári táborok, vagy erdei iskolák programjaként használható fel, 10-14 éves gyerekeknél. Ezeken a helyszíneken kerülünk a legközelebb a természethez és itt teremthető meg leginkább az a szabad és bensőséges légkör, amely a könyvben leírtak elsajátítását segíti. A táborban vagy az erdei iskolában lényegében az egész nap a rendelkezésünkre áll arra, hogy ezzel a tananyaggal foglalkozzunk. Naponta egy-egy fejezetet lehet kényelmesen feldolgozni. (A könyv 23 fejezetből áll.) A könyv komplex tananyagának megtanításához érdemes a többféle tantárgyat tanító tanároknak szövetkezni. Milyen "órákat" lehet így tartani? Angol, magyar irodalom (fogalmazások írása), biológia, földrajz, fizika, technika (eszközök készítése), rajz (rajzok készítése és az indián képzőművészet megismerése). "Ráadásként" kapják a gyerekek a morális problémákról történő beszélgetéseket.

Az amerikai indiánok. Az indián legendák és a mesemondók

A magyar gyerekektől az indiánok kultúrája, képzelet- és hitvilága távolabb áll, mint az amerikai gyerekektől. Ezért célszerű a gyerekeket először egy kicsit megismertetni az indiánok történetével. Ebben segít a tanári kézikönyv: ismerteti, hogy Amerika mely területein éltek a különböző indián népek. Röviden ír a történelmükről, a társadalmi berendezkedésükről, a szokásaikról, az életmódjukról, a nyelvükről és a népművészetükről.

A tanári kézikönyv beszél arról, hogy az indián történeteknek sokféle szerepe volt a kultúrában: a segítségükkel próbálták megmagyarázni a világ keletkezését és a természeti jelenségeket. A történetek abban is segítettek, hogy az emberek világosan lássák a természet értékeit és úgy éljenek, hogy ne bontsák meg a természet kényes egyensúlyát. A mesemondásnak közösségformáló szerepe is volt. Sok legendának mélyebb, sokszor szakrális jelentése is volt. Ezt az egyik mesemondó így fogalmazta meg: "Nem tudom neked elmesélni azt a legendát, mert azt én imaként szoktam mondani."

Az indián mesemondók szerint a történeteknek olyan erejük van, hogy még a növényekre és az állatokra is hatnak. Ezért csak télen szabad mesélni, ugyanis ha máskor mondanák a történeteket, a növények is ezekre figyelnének és "elfelejtenének" növekedni és teremni. Bizonyos állatokról, pl. a coyote-ról csak óvatosan szabad mesélni, nehogy magukra haragítsák őket az emberek. Az indiánok még szavakkal sem sértik meg a többi élőlényt, nemhogy tettekkel.

A történetek az Észak-amerikai indián őslakosság hitvilágában gyökereznek, azonban az általuk hordozott üzenet nemzetközi érvényű. Ezt erősíti az is, hogy az indián történetekben előforduló sok motívum megtalálható az európai népek mondáiban, legendáiban, mítoszaiban is. Pl. az özönvíz, az Istentől az emberek számára ellopott tűz, vagy a testvérháború motívuma. Ez érthető, hiszen ezek a történetek a világ jelenségeit, valamint az embereknek a természethez fűződő viszonyát és az emberek egymás közötti kapcsolatát magyarázzák.
Természetesen azt is tudnunk kell, hogy a legtöbb történet szimbolikus tartalmat hordoz. A gyerekek általában könnyen elfogadják, hogy a mesék és a legendák világában helye van a fantasztikus, hihetetlen és emberfölötti elemeknek, akár indián, akár más történetről van szó.
A legendák természet-magyarázatait furcsának érezzük, hiszen ma már egy kisgyermek is tudja, hogy a Földet a tömegvonzás tartja és nem egy teknős háta, ahogy azt az indián történetekben találhatjuk. Az embereknek a természethez és a többi emberhez fűződő harmonikus viszonyáról és az ember valódi helyéről a világmindenségben azonban a természeti népek lényegesen többet tudnak. Ezért, amikor olvassuk ezeket a történeteket, dobjuk el a XX. századi európai ember gőgjét.

A indián történetek tanulságai

A könyv a természettudományos ismeretek mellett morális tartalmat is közvetít. Magáról az életről tanít: az emberek egymás közötti kapcsolatáról és az embereknek a természethez fűződő viszonyáról. Az amerikai indián őslakosság életszemlélete mélyre hatoló és ősi gyökerekből táplálkozik: tudják, hogy az ember és a Föld között kölcsönös függőség van. Érdemes idézni az egyik indián főnök, Chief Oren Lyons 1979-ben elhangzott szavait, amelyeket egy összejövetelen az amerikai indiánok hat különböző népének képviselőihez intézett:

"Feladatunknak tekintjük, hogy szóljunk a természetért, mert felelősséget érzünk iránta... Az az alapelv, hogy minden élőlény egyenlő, beleértve a négylábú és a szárnyas teremtményeket is. Elfelejtettük ezt az alapelvet; a kétlábú úgy lépked a Földön, hogy azt gondolja, hogy ember készítette törvényei felsőbbrendűvé teszik. Azonban létezik egy magasabb rendű törvény, amely a Föld minden élőlényére vonatkozik. Azért jöttünk ide, hogy elmondjuk, hogy a többi élőlénynek is vannak jogai."

A történetek gyökere ősi. Azonban a történetek ma is élők, abban az értelemben is, hogy ma is alakítják őket az indián mesemondók a jelen eseményei alapján. Jó példa erre a St. Helens hegy keletkezéséről szóló legenda, amelyet a hegy 1980-ban történt kitörésére utalva, azzal egészítettek ki, hogy a hegy és rajta keresztül a Teremtő ezzel fejezi ki a haragját amiatt, hogy az emberek rosszul bánnak a Földdel.
A történetekben megnyilvánul az az örök naiv emberi vágy is, hogy a rossz nyerje el méltó büntetését. A büntetést a természetfölötti hatalom szabja ki a természet vagy az embertársai ellen vétő emberre: megfosztja az éltető napsugártól vagy az ételek bőségétől (kiűzi a "Paradicsomból"), özönvizet zúdít rá, vagy kővé változtatja.

A könyv nagy erénye, hogy a környezeti etikát és a társadalmi törvényeket egységben kezeli. Amire szükségünk van, az az "élet etika", amely a természetet és a társadalmat egyaránt értéknek tekinti. A környezeti nevelés részének tekinti a szociális képességek fejlesztését is. A másik ember is a környezet része, tehát vele szemben is ki kell alakulnia az empatikus, toleráns, elfogadó magatartásnak.
A könyvnek szerepe lehet abban is, hogy megtanítsa a gyerekeket arra, hogy amikor döntéseket hoznak, ne csupán a saját érdekeiket vegyék figyelembe, hanem a többi ember sőt sok esetben az egész földi környezetét is.

Összegzés

A könyv a természetről és az emberi társadalomról egyszerre tanít. A könyv igen fontos üzenete, hogy a környezet védelme nem az ember ellenében történik, hanem érte is, hiszen az ember a természet része.
A természettudományos ismeretek megszerzésén kívül a gyerekek legendákat olvasnak, rajzokat készítenek, történeteket és dalokat írnak. Közben morálisan is fejlődnek, ugyanis megtanulják, hogy az embernek kötelességei is vannak a természettel szemben. Arra tanít, hogy hogyan kell harmóniában élni a környezettel. A könyv anyaga növeli a gyerekek érzékenységét, megértését a természettel és a többi emberrel szemben. A gyerekek a könyv elolvasása után nemcsak jobban értik majd a természeti jelenségeket, hanem az érzelmeikhez is közelebb kerül az élő és az élettelen természet. Megérzik, hogy ők is a természet részei és megtanulják csendes szemlélődéssel figyelni a természet rezdüléseit.

Ismertetők

Katalógus