Cornell, Joseph: Sharing nature with children
(Watford, Herts , Exley Publications, 1990)
A bevezetés és az első fejezet fordítása
Fordította: Ortmann-né Ajkai Adrienne
[ A teljes nyersfordítás Rich Text formátumban, tömörítve letölthető. ]
KÖZÖS ÉLMÉNYEK A TERMÉSZETBEN
(Hogyan neveljünk természetszeretetre?)
TARTALOM
BEVEZETÉS
Előszó
Bevezetés
Hogyan legyünk hatékony vezetők a természetben?
(Néhány jó tanács (leendő) jó tanároknak)
A helynek és időnek megfelelő játék kiválasztása
TEVÉKENYSÉGEK
1. Fejezet: Természet testközelben
2. fejezet: Mennyit látsz?
3. fejezet: A természet egyensúlya
4. fejezet: A tanulás -- öröm!
5. fejezet: Játék és felfedezés
6. fejezet: Állatok megfigyelése, közelbe csalogatása
7. fejezet: Kalandok
FÜGGELÉKEK
1. Védőbeszédek
2. Kulcsok az állatjátékhoz
MUTATÓK
1. Hozzáállások, képességek
2. Fogalmak
3. Hol játsszuk?
4. Hangulatok
ELŐSZÓ
Először az Ohio állambeli Dayton vasútállomásán találkoztam Joseph Cornellel. Kaliforniából érkezett, hogy résztvegyen a National Audubon Society aullwood-i oktatóközpontjának 13 hetes természetbúvár-képző programján. Mikor hajnali kettőkor az állomásra értem, Josephet az állomásépület előtti kis háromszögletű gyepfolt közepén találtam: hanyatt fekve meditált az éjjeli égbolt lélegzetelállitó szépségén. Mikor a közelébe értem, talpra ugrott, és a rá jellemző lelkesedéssel üdvözölt. Így kezdődött izgalmas, mindkettőnk számára sokat nyújtó barátságunk.
Aullwood kis csapatát magával ragadta Joseph természetessége és Földünk iránti szeretete. Ha kinn volt a természetben, mindenki láthatta, hogy elemében van: beszélgetett a fákkal, szeretettel simogatta, sőt -- át is ölelte őket. Gyermeki nyíltsággal szemlélte a Földet, mely számára a szépség és titokzatosság tárháza volt. Nagyon élvezte, ha gyerekekkel dolgozhatott; gátlásoktól mentes vidámsága lehetővé tette a gyerekek számára, hogy társaságában önmaguk lehessenek, mikor indiánosdit játszottak a préri magas füvében, fára másztak vagy más, gyerekek kedvére való dolgokat műveltek. A gyerekekkel játszva Joseph mindig arra törekedett, hogy fejlessze érzékelésüket és a természet iránti fogékonyságukat. Aullwoodi tartózkodása alatt irt egy rövid ismertetőt környezeti nevelési játékokról, melyet a mai napig segédanyagként adunk a hozzánk forduló tanároknak és ifjúsági vezetőknek; ez a könyv a fenti munka természetes módon kibővített változata.
Mai túlnépesedett és túlfogyasztó világunkban létfontosságú , hogy azon dolgozzunk, hogy az emberek ne veszítsék el kapcsolatukat teljesen a Földdel: az évszakok váltakozásával, a természet ritmusaival, szépségével, titokzatosságával. Ha az embereket nem tanítjuk meg szeretni, minden kudarcot vall.
Henry David Thoreau írta: "A természetet csodálni kell, nem kiaknázni". Rachel Carson "Éld meg a csodát!" című könyvében kijelenti: "Tudni félannyira sem fontos, mint érezni". Ebben a szellemben fogant Joseph könyve is, hogy segítse a gyerekekkel foglalkozókat abban, hogy védenceik tudatosabban észleljék a körülöttük lévő világot, és megismerjék azt az igazi örömöt, melyet a Természettel való kapcsolat jelent.
Paul E.Knoop, Jr.
programvezető
Aullwood National Audubon Center and Farm
BEVEZETÉS
EGY VIRÁG KIMONDHATATLAN SZÉPSÉGE... Egy magasan keringő madár eleganciája... A szél zúgása a fák koronájában...Életünk során, hol itt, hol ott, a természet megérint: téged is, engem is, mindenkit, valami különleges, személyhez szóló módon. Mérhetetlen titkából feltár egy kis szeletet a maga megdöbbentő egyszerűségében, eszünkbe jutatva az Életet, mely hatalmasabb, mint a mi kis emberi dolgaink.
Sosem becsültem le a természet érintésének, a vele való kapcsolatba kerülésnek ezeket a pillanatait. Saját tapasztalataim azonban, és sok ismerősömé is azt bizonyítják, hogy a mély tudatosság fejleszthető, míg világosan és lényeglátóan meg nem találjuk helyünket e földön.
A könyvemben közreadott játékokat éveken át gyűjtögettem és fejlesztettem, míg gyerekek környezeti tudatosságának fejlesztésével foglalkoztam. Segíteni akartam nekik, hogy felismerjék, micsoda ösztönzést, erőt kaphatnak a természettől, hiszen a természet Anyánk, tanításai főleg a növekvő gyermekek számára rendkívül fontosak. Hogyan szerezzünk a természet segítségével izgalmas, megvilágosodást nyújtó élményeket és tapasztalatokat, és hogyan osszuk meg ezeket gyermekeinkkel és gyermek-barátainkkal -- erről szól a könyv.
Egyes emberek gondolkodása tudományos, logikus; mások fogékonyabbak a szépségre és harmóniára; megint mások az örök filozófiai bölcsességeket keresik. Könyvem 42 játéka feltárja a természetet bármilyen gondolkodásmódú gyermek -- és felnőtt -- előtt. Minden játék olyan helyzetet teremt vagy olyan tapasztalathoz juttat, melyben a természet a tanár. Minden játék egy száj, melyen keresztül a természet szól hozzánk -- néha a tudós, néha a művész vagy a misztikus nyelvén.
A játékok első csoportja harmóniát teremt köztünk és természetes környezetünk között mind fizikai, mind érzelmi tekintetben. A későbbi játékok csendes, elgondolkodó lelkiállapotot teremtenek. (Egy percig se gondoljuk, hogy a "csendes" játékok unalmasak: tapasztaltam, hogy a résztvevők néma, de intenzív éberséget élnek át, melynek emléke éveken át elkíséri őket, és mindig új ösztönzést ad, ahányszor csak felidézik.)
A játékok némelyike feltárja, hogyan működik a természet -- pl. megismertet az ökológiai rendszerek alapelveivel -- de nem a tankönyvek megszokott, unalmas módján. A játék aktív résztvevőiként közvetlenül érzékelhetjük a természetet körforgását és folyamatait. A gyerekek akkor értik és jegyzik meg legjobban a fogalmakat, ha közvetlen személyes tapasztalat alapján tanulhatnak.
Ismét más játékok finomra hangolják érzékeinket, hogy feltáruljanak előttünk a természet különleges sajátosságai: békéje és szépsége, energiája és nagyszerűsége, titokzatossága és csodái. Eggyé válunk a természettel érintés, szagok, ízek, látványok és hangok által.
És persze van néhány játék, mely egyszerűen csak öröm. A gyermekek természetes elevenségének ideális színtere az erdő vagy a magasfüvű préri, esetleg a csillagfényes nyári éjszaka. Még felnőttkorunkban is különös fénnyel ragyognak fel efféle gyermekkori élményeink -- valami igen mélyet érintettek meg bennünk.
Örömmel nyújtom hát át természet-tudatossági játékaim csokrát Neked és gyermek-barátaidnak. Használd őket ésszel és szívvel, és biztos vagyok benne, hogy csodálatos új élményekben lesz részed, és feltöltődhetsz a Természet jósága és bölcsessége segítségével.
Joseph Cornell
Nevada City, California
1978.november 13.
HOGYAN LEGYÜNK HATÉKONY VEZETŐK A TERMÉSZETBEN?
(NÉHÁNY JÓTANÁCS (LEENDŐ) JÓ TANÁROKNAK)
MIELŐTT HOZZÁKEZDENÉNK, hogy gyerekekkel együtt fedezzük fel a természetet, gondolkozzunk el kicsit saját tanári, vezetői szerepünkön. Mire van szükség ahhoz, hogy a gyerekeknek -- és magunknak is -- hasznos és élvezetes, maradandó élményeket szerezzünk?
Szeretnélek megismertetni a szabadtéri tanítás öt alapszabályával, melyek nagy segitségemre voltak abban, hogy a gyerekek kirobbanó életerejét értelmes irányba fordítsam: eltereljem a huncutságok felől konstruktívabb és végül nagyobb megelégedést nyújtó tevékenységek felé. Ezen alapelvek mindegyikén átsugárzik a gyerekek és természet tisztelete -- egy olyan hozzáállás, melyet a gyerekek is észrevesznek majd.
1. Taníts kevesebbet, ossz meg többet! Ahelyett, hogy csak puszta tényeket közölnék ("Ez a kanadai jegenyefenyő"), azt is elmondom, milyen érzéseket, gondolatokat vált ki belőlem ennek a fának a jelenléte. Elmondom, milyen csodálatot és tiszteletet érzek, ha arra gondolok, hogy ez a fa képes itt, a szubalpin régióban megélni -- ahol nyáron kevés a csapadék, télen pedig fagyott a talaj; ahol a vad téli viharok meghajlítják, letörik és elpusztítják az ágait. Azt is elmondom, hogy mindig csodálkozom azon, hogyan tudnak e hatalmas fa gyökerei elegendő tápanyagot összegyűjteni eből a szinte teljesen csak sziklákból álló talajból.
A gyerekek e megjegyzésekre sokkal szabadabban válaszolnak, mint a tankönyvi szövegekre. Vegyük például azt a jegenyefenyőt, mely nem messze nőtt attól a tábortól, ahol dolgoztam. Ez a példány két hatalmas kőtömb között nőtt, így gyökereinek nyolc méter mélyre kellett lehatolniuk, hogy valami kis sziklás talajt találjanak. Ebben az időben már legalább kétszáz éves volt, de csak három méter magas. A gyerekek a kirándulásokról visszatérőben gyakran csak azért jöttek el még ide, hogy vizes kulacsukból a maradékot ráöntözzék. Néhány, a táborba visszajáró gyerek évről-évre nyomon követhette a fa makacs küzdelmét az életért ebben az ellenséges környezetben. Ahogy megérkeztek a táborba, rögtön szaladtak a fához, hogy megnézzék, hogyan vészelte át a száraz őszt és a hideg telet. Szerető törődésük még mélyebb tiszteletet ébresztett bennem a jegenyefenyő iránt.
Hiszem, hogy fontos, hogy a felnőtt megossza belső lényét a gyermekkel. Csak mély gondolataink és érzéseink megosztásával adhatjuk át a természet iránt érzett szeretetünket és tiszteletünket másoknak, és csak így ösztönözhetjük őket is hasonlóra. Ha megosztjuk saját gondolatainkat és érzéseinket, arra bátorítjuk a gyermeket, hogy igyekezzen megérteni saját érzéseit és élményeit. Így alakulhat ki felnőtt és gyermek között csodálatos kölcsönös bizalom és barátság.
2. Fogadj be! A befogadó készség odafigyelést és éberséget jelent. Ez a gyerekekkel való munka legtöbb eredményt hozó módszere. A szabad természet spontán lelkesedést vált ki a gyerekből, melyet , ha elég ügyes vagy, a tanulás felé vezethetsz.
Légy éber: minden kérdés, minden megjegyzés, minden boldog felkiáltás lehetőség a kommunikációra. Illeszkedj bele a gyerek pillanatnyi hangulatába, érzéseibe. A gyermek érdeklődését saját kíváncsiságának fonalát követve terjeszd ki. Ha tiszteletben tartod gondolatait, vidáman röpül majd az együtt töltött idő.
Figyelj arra is, hogy éppen mi történik körülöttetek a természetben. Szinte állandóan akad valami izgalmas vagy érdekes: a természet percről-percre kész "óravázlatot" kínál -- csak legyen rá füled!
3. Azonnal keltsd fel a gyermekek figyelmét! Rögtön a kirándulás kezdetén add meg az alaphangot. Igyekezz mindenkit bevonni a munkába: kérdezz, hívd fel a figyelmet érdekes látványokra, hangokra. Sok gyerek nincs hozzászoktatva ahhoz, hogy aprólékos megfigyeléseket tegyen, ezért igyekezz minél érdekesebb dolgokat mutatni, lépésenként bevezetve őket a lelkes megfigyelés tudományába. Éreztesd velük, hogy Téged is érdekel, amit találtak.
4. Először nézz, tapasztalj; azután beszélj! Van, mikor a természet egy pillanat alatt elragadja a gyerekek figyelmét: egy bábból éppen kibúvó szitakötő, amit testnedvet présel lágy, még éppen csak kibomló szárnyaiba vagy egy erdei tisztáson magányosan legelésző őz. De ha nem is akadsz ilyen fantasztikus látványra, a gyerekek egészen mindennapos dolgokban is megtapasztalhatják a csodát, ha elég alaposan megfigyelik őket. Irigylésre méltó módon képesek elmerülni abban, amit éppen figyelnek. A gyerek sokkal jobban megismeri a rajta kívül álló dolgokat, ha eggyé válhat velük, mint ha csak hall róluk. A közvetlen élményt a gyerekek ritkán felejtik el.
Ne zavarjon, ha nem tudsz neveket. Az állatok és növények nevei csak felületes címkeként utalnak valódi lényegükre. Ahogy saját lényed is lényegesen több, mint a neved, vagy akár testi és szellemi vonásaid összessége, úgy egy tölgyfa is több, mint egy név és adatok listája. Jobban megismered a tölgyfát, ha megfigyeled, hogyan változik hangulata, ahogy a fényviszonyok változnak a nap folyamán. Nézd meg a fát szokatlan perspektívákból. Tapintsd, szagold meg kérgét, leveleit. Ülj alatta vagy fenn egy ágán csendesen, és légy tudatában az élet mindazon formáinak, melyek rajta vagy körülötte élnek, és tőle függnek.
Nézz! Kérdezz! Találgass! Érezd jól magad! Ahogy a gyerekek kezdenek ráhangolódni a természetre, úgy változik a helyzeted: tanárból társsá válsz, először a tanulásban, aztán a kalandban.
A HELYNEK ÉS IDŐNEK MEGFELELŐ JÁTÉK KIVÁLASZTÁSA
KÖNYVEM TERMÉSZETJÁTÉKAI számos dologra megtanítják a gyerekeket -- ezek némelyike nyilvánvaló, mások bonyolultak. Választhatsz egy játékot azért, mert a gyerekek személyiségét fejleszti, vagy azért, meg fogalmakat tanít meg. Választhatsz olyan játékot, melyre a csoport hangulatának van szüksége, vagy olyat, mely az energiákat vagy a hozzáállást a megfelelő irányba fordítja. Hogy könnyen eldönthesd, hogy melyik játék mire alkalmas, mindegyikhez csatoltam egy kis tájékoztatót, mint az a túloldalon is látható. A következőket tartalmazza:
A: A játék alaphangulatát az alábbi három állatszimbólum egyike jelzi:
(medve) csendes elmélyedő
A medvék kíváncsi, magányosan, csendesen élő állatok.
A préri indiánok hite szerint a medve a magunkba szállás szimbóluma.
(varjú) aktív/megfigyelő
A varjú igen szemfüles és intelligens csibész. Ha valahol valami történik, biztosan azonnal megjelenik és feszülten figyel.
(vidra) mozgékony/játékos
A vidra egész nap huncutkodik; az egyetlen állat, mely felnőtt korában is állandóan játszik. A természet benne testesítette meg az örök vidámságot.
B. A játék által elsajátítható fogalmak, hozzáállás, képességek
C. Hol, mikor játsszuk
D. Szükséges játékos száma
E. Legmegfelelőbb korcsoport
F. Kellékek, ha van
A könyv végén megtalálod az összes játék mutatóját négy szempont szerint: fejlesztett hozzáállás, erények; tanított fogalmak; milyen környezetben játszhatók a legjobban; milyen hangulatot fejeznek ki. Remélem, hogy ez a rendszer hozzásegít majd ahhoz, hogy a legjobb, legkreatívabb módon használd e játékokat.
Kép:
A. (medve)
B. Madarak közelbe csalogatása, empátia, türelem
C. Éjjel-nappal/bozótos, erdő
D. 1-3 csoportonként
E. 7 évesek és idősebbek
F. Pokróc, bot
1. FEJEZET
TERMÉSZET TESTKÖZELBEN
Néhány évvel ezelőtt Ohio államban egy természetismereti tábor vezetője különleges túrára indult a gyerekekkel. E napon inkább egyszerű résztvevő voltam, semmint vezető, és ma is nagy örömmel gondolok rá vissza. Vezetőnk megdöbbentő, változatos tapasztalatokhoz juttatott bennünket, melyeken keresztül új, mély, személyes kapcsolatba kerültünk a természet világával.
A gyerekek többsége még soha életében nem látott örökzöld erdőt, így a kirándulás Dél-Ohio még megmaradt néhány fenyvesének egyikébe vezetett. (Ezt a faállományt évekkel ezelőtt egy arborétum -- fák tudományos tanulmányozására szolgáló gyűjtemény -- részeként
telepítették.) A gyerekek izgatottak voltak; természetbúvár-vezetőnk igen ügyesen irányította kirobbanó energiáikat az erdő mély megtapasztalása felé.
Először egy karácsonyfa-ültetvényre vezetett minket, ahol széles körben körülmutatva, szemében huncut mosollyal így szólt: "Ez a fenyves". Morgás, elégedetlen lábdobogás -- a fák alig voltak magasabbak a gyerekeknél.
Ezután valamennyiünk szemét bekötötte, és egy napfényes lombos erdőn haladtunk át. Hamarosan patak zúgását hallottuk, és vezetőnk így szólt: "Itt egy keskeny híd vezet át, egyesével kell átjönnötök". Az első gyerek elindult, majd idegesen nevetve felkiáltott. Mi többiek aggodalmasan várakoztunk, nem tudva, mi van előttünk.
Mikor rám került a sor, elindultam és óvatosan léptem rá a hidra. Aha! Nem véletlen a sikoltozás: a híd részegen ingott jobbra-balra, de ugyanakkor fel-le is. A kötelek és fák nyikorgásán, recsegésén túl jól hallottam a víz zúgását mélyen alattam. A túloldalon apró kezek matatása üdvözölt: vezetőnk levette a gyerekek szemvédőit, hogy láthassák, hogyan kelek át. Én is levettem a kötést, és egy biztonságosan megépített függőhidat pillantottam meg, korlátja fényesre csiszolódott a sok használattól.
Újra bekötöttük a szemünket és folytattuk utunkat. Egy idő után lépteink hangja megváltozott: nem hallottuk már a száraz levelek zörgését, csak lágy, tompa hangokat. Sötét árnyék borított be minket és mély csend -- alig hallottunk madárhangokat és megszűnt a levelek zúgása is.
Az egyik gyerek megtörte a csendet: "Hol vagyunk?"
Vezetőnk így felelt: "Feküdjetek hanyatt, és próbáljatok ráérezni, miért olyan különleges ez a hely".
Sokáig feküdtünk, érezve a mély, nyugalmas csendet. Végül vezetünk levetette szemünkről a kötést. Számtalan gyönyörű fenyő tört az égnek körülöttünk. Lelkem velük együtt emelkedett, túláradt bennem a csodálat és a tisztelet -- így még sohasem láttam erdőt. A gyerekeket teljesen megnémította a látvány. Végül felültünk, egymásra néztünk, és megfelelő kifejezésekkel , csendesen megosztottuk ámulatunkat. Majd szabadon sétálhattunk az erdőben, megérintve a fákat, fel-feltekintve a templom-katedrális boltozatára.
Nyugalom és befogadó készség szerencsés kombinálására van szükség a fentihez hasonló mély tapasztalatok megszerzéséhez. Erre valók a következő fejezet játékai: hogyan kerüljünk újfajta, misztikus kapcsolatba a természet többi tagjával.
ABLAK A TERMÉSZETRE
A. (medve)
B. Esztétikai szemlélés, tudatos látás
C. Nappal/erdő
D. Egy vagy több
E. 7 évesek és idősebbek
F. Semmi
AZ ERDŐ sosem-látott módon izgalmas, ha új szögből tekintesz rá. Ebben a játékban a földön fekvő gyerekek elmerülnek a ringatózó fakoronák, röpdöső madarak és a suttogó szél megfigyelésében. A lombozat résein át csöndes felhők kukucskálnak be erdei szobájukba. Mivel elrejtőztek és csöndben vannak, az állatok rendkívül közel merészkednek.
Szólítsd fel a gyerekeket, hogy feküdjenek le, és az égre tekintve kezdjenek a természet egészének részeként gondolni magukra. Takard be minden gyerek testét avarral, ágakkal és fenyőtűkkel, csak a fejük maradjon szabadon. Olyan vastagon terítsd be őket, hogy úgy érezzék, benn vannak a föld alatt. Végül arcukra is szórj egy kevés levelet (legjobb a fenyőtű). Vigyázz, hogy csak tiszta anyagot használj, és az utolsó lépésnél kérd meg őket, hogy csukják be a szemüket.
Mondd, hogy jelezni fogsz, ha fel kell kelniük: ez segít nekik abban, hogy hosszabb ideig nyugodtan feküdjenek. Természetesen még azelőtt kell jelezned, mielőtt nyugtalankodni kezdenének. Meglepő módon azt tapasztaltam, hogy húsz percet még nem találtak hosszúnak.
Ha nagy csoporttal dolgozol, legyél gyors, kérd meg a gyerekeket, hogy segítsenek betakarni egymást. Egy irányba haladjatok, távolodva az először betakartaktól. Mikor az elsők már felkeltek, tereld el őket azok közeléből, akik még élvezik az erdő csendjét. Az olyanokat, akik várhatóan, hogy beszédükkel, mocorgásukkal zavarni fogják társaikat, a többiektől kicsit távolabb temesd el.
A gyerekek könnyebben elfogadják, hogy talajjal és levelekkel takarod be őket, ha közvetlenül előtte áshattak vagy négykézláb mászkálhattak az erdő talaján. Fontos az is, hogy előzetesen említést tégy azokról a bogarakról és más állatokról, melyek majd valószínűleg rájuk másznak. Ezt játékosan tedd! Engedd, hogy a gyerekek először játsszanak a különféle ízeltlábúakkal, engedjék azokat magukon mászkálni. ez rendszerint nagy nevetés mellett szokott történni, ami segít, hogy a gyerekek megszabaduljanak korán beléjük nevelt előítéleteiktől, és elfogadják ezeket a csodálatos kis lényeket. Biztasd őket arra, hogy mozdulatlanul feküdjenek akkor is, ha az állatok rájuk másznak; kérd meg, hogy próbálják érezni, mit csinál rajtuk az állat, és erről majd számoljanak be társaiknak.
Az Ablak a természetre játék során az erdőt saját szemén keresztül ismerjük meg.
A FÁK SZÍVVERÉSE
A. (medve)
B. Empátia, fák élettana
C. Nappal/erdő
D. Egy vagy több
E. Négy évesek és idősebbek
F. Sztetoszkóp
A FÁK ÉLNEK. Táplálkoznak, pihennek, lélegeznek, és "vérük" kering -- hozzánk hasonlóan. A fa szívverése az élet csodálatos, recsegő, gurgulázó áramlása. Az erdő szívverését a legérdemesebb kora tavasszal meghallgatni, mikor az első tavaszi nedvek feláramlanak a gallyak felé, felkészítve azokat az újabb növekedési időszakra.
Legalább húsz centiméter törzsátmérőjű, vékony kérgű fát válassz. A lombhullató fák erre a célra rendszerint alkalmasabbak, mint a tűlevelűek, de nagy különbségek lehetnek azonos fajú fák különböző egyedei esetén is. A sztetoszkópot erősen szorítsd a fához, és tartsd mozdulatlanul, hogy ne kelts zavaró hangokat. Próbálj végig több különböző pontot a fa kérgén, hogy minél jobb hallgatózó helyet találj.
A gyerekek kíváncsiak lesznek saját szívverésükre is. Hallgassátok meg más emlősökét, madarakét is -- elbűvölő a hangok, ritmusok sokfélesége.
BEVEZETÉS A "VAK" JÁTÉKOKHOZ
A KÖVETKEZŐ játékok talán a könyv minden más játékánál nagyobb mértékben fejlesztik a gyerekek képzelőerejét.
A bekötött szemmel való tevékenykedés eltereli gondolatainkat önmagunkról, és felszabadítja figyelmünket a körülöttünk lévő világ befogadására. Érzékszerveink közül elsősorban látásunkra támaszkodunk. Tőle megfosztva vissza kell térnünk elhanyagoltabb érzékeinkhez: a halláshoz, érintéshez és szagláshoz. Figyelműnket erőteljesen ezekre összpontosítjuk, hatékonyabban érzékelünk rajtuk keresztül. Gyorsan forgó gondolataink lelassulnak, hogy feldolgozhassuk azt a rengeteg információt, mellyel "élesre állított" érzékszerveink elhalmoznak.
Elevenen emlékszem első bekötött szemű tapasztalatomra. Egy ösvényen levezettek a közeli patakig, majd térdig be a vízbe. Körbecsapkodtam, éreztem az áramlást. Vezetőm megkérdezte, szeretnék-e lefelé sodródni. Hát hogyne! Először óvatosan lebegtem, de hamarosan képes voltam magamat teljesen elengedve átadni az áramlásnak, hagyva, hogy sodorjon, amerre akar. Élveztem az örvényeket, melyek megforgatták testemet, gurgulázás, zúgás, csobogás és bugyborékolás csodálatos aláfestő zenéje mellett. Sose hittem volna, hogy egy patak ilyen fantasztikus valami!
(Vigyázat: ha nem ismered elég alaposan az illető patakot és a vízrendészeti előírásokat, jobb, ha inkább a következő játékok valamelyikével szerzed meg első "vak" tapasztalataidat!)
VAKSÉTA
A. (medve)
B. Tudatos érzékelés, bizalom
C. Nappal/bárhol
D. Kettő vagy több
E. 3 évesek és idősebbek
F. Szembekötő kendők
VAKSÉTÁT SZERVEZNI és vezetni egyáltalán nem nehéz. Alakítsatok párokat: egy felnőtt, egy gyerek, vagy csupa gyerek. Minden pár döntse el, ki lesz először a vak és ki a vezető. A vezető társát végigvezeti egy tetszőleges, érdekesnek ígérkező útvonalon -- gondosan ügyelve a kidőlt fákra, alacsony ágakra és hasonlókra. Vak társa kezét ráhelyezi érdekes tárgyakra, izgalmas hangok, szagok közelébe vezeti.
TALÁLKOZÁS EGY FÁVAL
A. (medve)
B. empátia, szaglás és tapintás fejlesztése
C. Nappal/erdő
D. Kettő vagy több
E. Négy évesek és idősebbek
F. Szembekötő kendők
LEGALÁBB KÉT FŐS csoportokban játsszuk. Alakítsunk párokat. Bekötött szemű társadat vezesd el egy számodra vonzó fához. Hogy ez milyen messze lehet, az függ párod életkorától, és attól, hogy mennyire képes tájékozódni. Egész kis gyermekek kivételével 20-30 méterre nyugodtan elmehetünk.
Segítsd a "vakot" a fa felfedezésében, egyéni jellegzetességeinek megismerésében. Tapasztalataim szerint a konkrét kérdések, utasítások hatékonyabbak az általánosaknál. Az "Érezd a fát" felszólításra kevesebb érdeklődéssel reagálnak, mint ha azt mondod: "Dörzsöld az arcod a fa kérgéhez!" Ahelyett, hogy "Fedezd fel a fádat!" jobbak a következők: "Él még ez a fa? Át tudod fogni?... Idősebb nálad?...Találsz-e rajta élő növényeket?... Állatok nyomát?...Zuzmókat?... Rovarokat?"
Mikor vak társad befejezte a fa tanulmányozását, vezesd vissza a kiindulási pontra, de ne a legrövidebb úton! (Itt rejlik a móka lehetősége: nem létező fatörzsek átléptetése, keresztülcsörtetés olyan bozótosokon, melyek nem is esnek útba.) Visszatérve vegyétek le a kötést, és a látóvá vált vak igyekezzen megkeresni a fáját. Mikor a gyermek a saját fáját keresi, az erdő egy csapásra egyéniséggel bíró fák csoportjává válik.
Egy fa feledhetetlen élményt jelenthet a gyermek életében. Sokszor előfordult, hogy azok a gyerekek, akikkel ezt a játékot játszottuk, évek múltával is szó szerint kivonszoltak az erdőbe, hogy megmutathassák: "Nézd! Ez az én fám!"
VAK KARAVÁN
A. (medve)
B. Tudatos érzékelés, bizalom
C. Nappal/bárhol
D. 5 évesek és idősebbek
E. Zsinórral kijelölt útvonal, szembekötő kendők
A VAK KARAVÁN zsinór mentén vonul végig egy titokzatos hangokkal, rejtélyes illatokkal és izgalmas felületekkel teli tájon. A legtöbben alig várják, hogy végre nyitott szemmel is végigjárhassák ezt az elvarázsolt útvonalat.
Hogy izgalmas Vak karavánt szervezhess, keress olyan helyet, mely számos különböző élményt ígér. Példa jó útvonalra; kövess egy árnyas erdei ösvényt, majd vezesd át a zsinórt egy mohával benőtt fatörzsön; bukkanj ki egy napsütötte tisztásra, ahol méhek donganak; bújj be ismét a sűrűbe (most hason kúszva egy kétméteres fiatal fenyőültetvény alatt), érezve a száraz tűlevelek simítását a kezeden, hallva ropogásukat a térded alatt. Mocsárszag és felriasztott kacsák kórusa jelzi, hogy a végállomás csak egy tó lehet.
Igazán jó Vak karavánt meglehetősen hosszadalmas megtervezni; de rögtönözni is érdemes. Fontos elemei, melyekről sohase feledkezz meg: változatosság, téma, titokzatosság. Például váltogathatod az érzékelés különféle módjait: a tapintást, hallást és szaglást; vagy kontrasztképpen csak egy érzékszervre összpontosítasz -- érdes és sima felszínű szikla; friss idei levelek és száraz, zörgő avar; érett, nyirkos szag vagy friss tavaszi illat. (Az érdekességeknél köss egy-egy csomót a zsinórra, hogy a gyerekek tudják: érdemes szimatolni.) Változatossá teheted a sétát úgy is, hogy a zsinórt fel-le vezeted különböző izgalmas dolgokhoz rögzítve.
Egy konkrét téma segíti a gyerekeket különböző észleléseik összekapcsolásában, főleg, ha előre meg is mondod, mi ez. Téma-lehetőségek: pl. fák felismerése, egy állati élőhely vagy különböző mikroklímák -- jellegzetes hőmérsékleti és nedvességi viszonyokkal és sajátos növényzettel bíró terület, pl. egy árnyékos északi oldal -- felfedezése. Ne feledkezzünk meg a titokzatosságról sem; nem nehéz feladat, hiszen minden váratlan dolog titokzatos. Remek példa erre egy, a fő zsinórról leágazó mellékág, mely egy fa odvába vezeti a kezet.
Mielőtt kihúzod a kötelet, döntsd el, hogy a gyerekek melyik oldalán mennek majd (ezt ne felejtsd el velük is közölni'! Törekedj a biztonságra, és bizonyosodj meg arról, hogy a területen nincsenek mérgező növények vagy állatok.
Nyugodt, befogadásra nyitott hangulatban a gyerekek lényegesen jobban élvezik a Vak karavánt, így érdemes azt mesével vagy más csendes tevékenységgel bevezetni. Indulás előtt vezesd körbe a gyerekek kezét egy fatörzsön. Kérd meg őket, hogy öleljék át a fát, érezzék, milyen vastag, milyen a tapintása. Adj nekik egy levelet, hogy szagolják meg. Adj néhány tanácsot az útvonal felfedezéséhez, hogy ne csak végigrohanjanak rajta. Biztasd őket arra is, hogy csendben maradjanak.
A Vak karaván az egyik kedvenc játékom. Erősíti a befogadás szellemét, mely a természetben való tapasztalatszerzés egyik alapja.
SZEREPJÁTÉK
A. (medve)
B. összpontosítás, empátia
C. Éjjel-nappal/mindenütt
D. 1 vagy több
E. Négy évesek és idősebbek
F. Semmi
LÉGY SZABADON LEBEGŐ pitypangbóbita. Vagy fa: legfelső ágaid a szél mozgását követve hajladoznak. Légy rókakölyök, mely a virágok közt hempereg egy napsütötte tisztáson; vagy barlangjában téli álmot alvó medve.
A szerepjáték során azonosulunk a természet formáinak hangulatával, jellegzetességeivel, az állatok viselkedésével, magunkba fogadjuk azokat, és érezhetjük szívünk és elménk rájuk való válaszát.
Emberi voltunk -- én vagyok a határozott Jani vagy a kis ügyetlen Sári -- gyakran korlátok közé szorít. Életünket annál jobban tudjuk élvezni és elfogadni, mennél inkább képesek vagyunk más lények érzelmeit magunkévá tenni, öndefiníciónkat (címünk, rangunk, stb.) átlépni, mások társaságában átélni az önfeledt empátia örömét.
Válassz egy állatot, növényt, fát, sziklát vagy hegységet -- akármit -- és tégy úgy, mintha az lennél. Képzeleted és tested igazítsd úgy, hogy megtapasztald e másik lény létét, mozgását és érzelmeit. A meleg nyári szellő meglebegteti szitakötőszárnyaidat, míg a nádszálak között táncolsz. A hó lágy és hideg rókamancsaid alatt; vastag bundád védelmet nyújt a jeges széllel szemben, de üres gyomrod követelődzően korog. Vágyakozva figyeled a havon surranó egeret, minden méteren megállsz, hogy megszimatold a nyomát.
Minél inkább képes vagy arra, hogy egész lényed részt vegyen e játékban, annál inkább magadévá teszed az utánzott lény jellegzetességeit és érzéseit. Minél erősebben koncentrálsz, annál nagyobb egységet és együttérző megértést fogsz tapasztalni.
Kezdő szerepjátszók számára az egyszerű témák ajánlottak, pl. a pitypangbóbita vagy a szélben hajladozó fa. Jó a csoportos gyakorlás is: könnyebben megfeledkezel magadról, ha körülötted mindenki i. ezt teszi. Próbálj kígyó lenni, vagy az almában tekergőző kukac, vagy játszd el a bükkfa életét: először egy kis mag a földben, majd erőd s tested kiteljesedésével hatalmas fa, mely kidől, elkorhad és végül visszatér a talajba, melyből származott. Az egész egy-két perc alatt lejátszható. Ahogy koncentrációs képességed és önbizalmad növekszik, egyre több élvezetet találsz a bonyolultabb szerepekben is:
Egy tőkésréce-csapat keresztülszáll a nádas felett, majd megfordul és felfelé indul. Minden madár alkalmazkodik a vezérhez, így a csapat egy állatként mozog. Kecsesen leereszkednek a vízre.
Más helyzet: vezess egy gyűlést, ahol azt vitatják meg, épüljön-e duzzasztógát egy folyón. Különböző érdekek képviselőik jelennek meg: egy gazdálkodó, egy halász, egy pisztráng, egy lazac, egy őz, egy nyárfa, egy molnárka, egy jégmadár, egy szúnyog -- és még sokan mások.
A szerepjátékhoz mindig teremts segítő, légkört, ahol nincs helye a kritikának. Engedd a gyerekeket saját ütemükben, versenytől vagy összehasonlítástól való félelem nélkül kibontakozni.
Ismertetés
Katalógus