KIKNEK SZÓL
Felnőtteknek.

TARTALOM
A szerző szerint ahhoz, hogy a Földön az élet hosszú távon fenntartható legyen, a fogyasztói társadalmat takarékos társadalmi berendezkedésnek kellene felváltania. Indokként a természeti források kimerülését és a környezetszennyezést említi, valamint azt, hogy a gazdag országok pazarló életvitele a szegény országokat a jelenleginél is mélyebb nyomorba taszítja. Az sem elhanyagolandó tény, hogy a gazdag országok gazdasági növekedése nem teszi boldogabbá az ott élő embereket. A környezetbarát technológiák alkalmazása azért nem oldja meg a problémát, mert a túlfogyasztás és az azt kiszolgáló túltermelés megmarad, ami előbb-utóbb a természeti erőforrások kiapadásához vezethet. A szerző olyan társadalmi berendezkedésen gondolkodik, amely amellett, hogy takarékosabb életvitelt biztosít, az emberek boldogulását is jobban szolgálja. Nem csak az egyéni életvitelben könnyen megvalósítható változtatásokat javasol, de olyanokat is, amelyek egy kisebb közösség, egy település, sőt egy egész ország berendezkedését formálhatják át. Ezek a megoldások azonban meglehetősen utópisztikusak: az emberek közötti nagymértékű összefogást és az egyének önmegtartóztatását feltételezik. Másrészről nem elég meggyőző, hogy a javasolt változtatások valóban takarékosabb gazdaságot eredményezhetnek. A könyvet mégis érdemes elolvasni, mert a benne található megoldási javaslatok érdekesek, gondolatébresztők, és egy részüket érdemes megvalósítani.

FEJEZETEK
1. rész Bevezetés
2. rész A szükséges változások
- A könnyű változtatások
- Alapvető változtatások
- Egyéb következmények
3. rész Élő példák
4. rész Az átmenet

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
Nincs

Korunkban újra keresik az emberek a "bölcsek kövét". Ma azonban nem az arany-csináláshoz várjuk a segítséget, hanem az emberiség túlnépesedéséből és a pazarló nyersanyag felhasználásból származó gondok enyhítéséhez. A takarékos társadalomról szóló könyv ausztrál szerzője is arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan kellene megváltoztatni az emberek életvitelét ahhoz, hogy a Földön az élet, beleértve az emberi életet is, hosszú távon fenntartható legyen.

A szerző először sorra veszi azokat a tényeket, amelyek indokolják, hogy változtassunk az életvitelünkön, vagyis a fogyasztói társadalmat cseréljük fel a takarékos társadalmi berendezkedéssel. A szerző a sok ismert indok közül a legfontosabbakat emeli ki: egyre kevesebb természeti kincs áll a rendelkezésünkre; drámaian növekszik a környezetszennyezés mértéke és a gazdag országok pazarló életvitele a harmadik világ lakosságát egyre mélyebb nyomorba taszítja. Ez nemcsak igazságtalan, hanem helyi és világméretű konfliktusok forrása is lehet. A technika nem tudja megoldani a problémát, az ugyanis nem technológiai természetű, hanem társadalmi. Példaként említi a szerző, hogy a Földön mindenki számára elegendő élelmiszer terem, azonban annak elosztása igazságtalan. Az az elmélet, miszerint egy jól működő gazdaságot az állandó növekedés jellemez, nem tartható fenn hosszú távon, ugyanis az állandó növekedés elméletén alapuló gyakorlat a természeti kincsek igen gyors elapadásához vezet.

Érdemes azt az állítást is fontolóra venni, hogy bár az iparilag fejlett országokban az utóbbi néhány évtizedben a termelés és a fogyasztás a többszörösére növekedett, az emberek mégsem lettek boldogabbak. Sőt az is lehetséges, hogy boldogtalanabbakká váltak. Az ipari társadalmakban csökkent a szociális biztonság, az emberek magányosak, növekedett a bűnözés, a környezetszennyezés pedig az életminőség romlását eredményezte.

Miután nyilvánvaló lett mindenki előtt a változtatás szükségessége, már csak az a kérdés, hogy hogyan rendezzünk be egy takarékosabb világot? A szerző szerint olyan társadalmi berendezkedést kell kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy az emberek jól és kényelmesen éljenek, azonban anélkül, hogy túl sok természeti kincset pazarolnának el. A szükséges változásokat két nagy csoportba sorolta a szerző: az egyikbe tartoznak a könnyen megvalósítható változtatások, a másikba pedig azok, amelyek gyökeresen átalakítják a társadalmi berendezkedést. Az aránylag egyszerűen véghezvihető változtatások közé tartozik az a javaslat, hogy éljünk egyszerűbben. A szerző rávilágít arra, hogy a kényelmünket biztosító tárgyaink egy része könnyen nélkülözhető, és a szórakozásunkat szolgáló tevékenységeink egy része könnyen elhagyható lenne. Érdekes gondolat például, hogyha több fizikai munkát végeznénk, mint jelenleg, akkor kevésbé lenne szükségünk arra, hogy a szabad időnk egy részét sportolással töltsük, ezzel épületeket, sportpályákat, felszerelést lehetne megtakarítani. Ez a gondolat átvezet minket a másik javaslathoz: legyünk önellátóak, az egyén és a nagyobb közösségek szintjén egyaránt. Az önellátásra sok egyszerű példát sorol fel a szerző: az otthon történő hajvágástól kezdve a ház körüli kertben történő növénytermesztésig és kisállattenyésztésig.(1) A szerző véleménye szerint a kiskertek előnye, hogy azokban magasabb szintű biodiverzitást lehet fenntartani, és gazdaságosabban lehet termelni, mint a monokultúrás nagy gazdaságokban.(2)

A szerző azt javasolja, hogy az emberek még a nagyvárosokon belül is alkossanak kis közösségeket, és a parkokat, a kihasználatlan útmenti területeket, a kórházak, az iskolák és más közintézmények udvarát a dísznövények helyett gyümölcsfákkal telepítsék be. A szerző azt is ajánlja, hogy a készpénzért végzett munkát nagyrészt olyan munkára kellene felváltani, amely cserekereskedelmet és áru-ajándékozást tenne lehetővé. Az ilyen közösségeknek a gazdasági szempontokon felül az is az előnyük, hogy az irányításuk nem igényel állami apparátust, és a kis közösségekben az egymásra utaltság az emberek közötti összetartást és az érzelmi kapcsokat erősíti. Az ilyen közösségekben élő és dolgozó emberek számára az is komoly nyereséget jelent, hogy megtakaríthatják a munkába utazás költségeit, fáradalmait és idejét.

Nem igényelne mélyreható változtatást és a megszokott életszínvonal feladását sem, azonban sok energiát lehetne megtakarítani azzal, ha a lakóházak tervezésénél és építésénél figyelembe vennék az uralkodó szélirányt, a nap járását, és alaposan szigetelnék az épületeket. Az emberiség egyik komoly problémája az energia-kérdés. A fosszilis energiahordozók készleteinek kimerülése rövid időn belül bekövetkezik. Sajnos az emberiség energia-gondjait sem a nukleáris energia, sem a megújuló energiaforrások nem tudják megoldani, ugyanis ezek felhasználása más természetű problémákat vet fel. Az atomreaktorok esetében a nukleáris hulladék kezelése és tárolása jelent komoly környezeti gondot. A napenergia és a szélenergia széleskörű felhasználásának pedig az szab gátat, hogy az ehhez szükséges berendezések előállítási és karbantartási költsége igen magas. Azonkívül a Föld kevés pontján lehet viszonylag gazdaságosan kiaknázni ezeket a nyersanyagforrásokat és ott sem folyamatosan. Ezért meg kell oldani az energia tárolását és a hosszú távolságon történő szállítását, amely jelentős veszteséggel jár. Az eddig leírtakból látszik, hogy a közeljövőben nem számíthatunk arra, hogy az emberiség energiagondjaira egyszerű megoldást találunk, tehát elsősorban az energiatakarékosságot kell szorgalmaznunk.

A változások másik nagy csoportjába sorolhatók azok, amelyek lényegesen átformálják az életvitelünket, a gondolkodásunkat és a társadalmi berendezkedésünket. Az emberi természetre jellemző, hogy le akarunk győzni másokat, uralkodni akarunk másokon, és parancsolni akarunk másoknak. Ez a szemlélet vezetett ahhoz is, hogy a földi környezet a jelenlegi állapotba került, hiszen az ember nemcsak az embertársait akarja leigázni, hanem más élőlénytársait is. Addig nem sikerül megoldani a komoly környezeti problémáinkat, amíg nem változtatunk lényegesen a gondolkodásmódunkon és nem sajátítunk el egy együttműködésen alapuló élet-stratégiát. Az emberiség problémáinak megoldása széleskörű összefogást és együttműködést igényel, és az egyéni önzés leküzdését.

A szerző bízik abban, hogy az ipari társadalmakban is létrehozhatók olyan kisközösségek, amelyekben érvényre juthatnak a takarékos társadalom eszméi. A takarékos társadalmi berendezkedés az értékítélet és a szemlélet nagyarányú megváltozását igényelné. Ezt a folyamatot nehezíti, hogy a jelenlegi társadalomban hatalmas erők támogatják a rossz értékítéletet. A média, a reklámok, a politikusok és a közgazdászok a fogyasztás és a termelés növekedését, a versenyt, az önzést és az individualizmust állítják elénk követendő példaként. A szerző mégis bízik abban, hogyha egy olyan gazdasági berendezkedésre állunk át, amely nem kényszerít minket állandó versenyre, fölösleges és egyre növekvő fogyasztásra és pazarlásra, akkor hamarosan rájövünk ennek a berendezkedésnek az előnyeire. A takarékos társadalmi berendezkedés nem kívánja tőlünk, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül áldozzuk fel a megszokott luxust. Az új berendezkedés megszabadít minket az állandó versengés kényszerétől és cserébe természetesebb életvitelt, nagyobb biztonságérzetet és szorosabb emberi kapcsolatokat kínál. A takarékos társadalomban az együttműködési készség és a szolidaritás válik értékké.

Fontos kérdés, hogy milyen irányban fejlődhetnek a harmadik világ országai. Az bizonyos, hogy jelenleg a természeti kincsek elosztása igazságtalan a világ népei között, és hogy a harmadik világ lakóit a fejlett országok kizsákmányolják. Azonban az is nyilvánvaló, hogyha a fejlődő országok a gazdagok életszínvonalát érnék el a jövőben, azt a Föld nem bírná nyersanyaggal. A megoldás egyedül az lehet, ha mind a fejlődő, mind a túlfejlett országok a jövőben fokozatosan a takarékos gazdasági berendezkedésre térnek át.

Ha a takarékos társadalmi berendezkedés keretében kis, nagyjából önellátó közösségek alakulnak ki, amelyek a szükségleteiket nagyrészt saját nyersanyag- és energiaforrásokból elégítik ki, nem lesz ok arra, hogy a közösségek háborúba kerüljenek egymással. Így a takarékos társadalmi berendezkedés a béke záloga is lehet.

A mai oktatási rendszer a fogyasztói társadalomhoz való alkalmazkodásra nevel: a versenyszellem kialakításával, az állandó fejlődésre való felkészítéssel, a hierarchikus berendezkedéshez való igazodással és az egyéni teljesítmény fontosságának hangsúlyozásával. A takarékos társadalomban másfajta értékek és képességek válnak fontossá. A gyerekeknek a gyakorlati és a szociális képességek egész sorát kell megtanítani. Az embereknek többféle tudást kell elsajátítatniuk, mint jelenleg, hiszen a társadalom önellátásra épül, és ez sokféle tudást és képességet igényel. Mivel a takarékos társadalomban az élet az összefogásra és az együttműködésre épül, ezért a tanulás során is fontos az együtt-tanulás, egymás segítése a tudás megszerzésében. Ezért az egyéni tanulást a kooperatív tanulási módszerek váltják fel.

A könyv utolsó fejezete példákat sorol fel olyan közösségekre, amelyekben sikerült megvalósítani a takarékos társadalmi berendezkedés eszméjét. Érdekes példa az észak-amerikai Kaliforniában lévő Davis nevű 36000 lakosú kisváros. Az 1970-es évek elején a város gyors növekedése miatt aggódó lakosság népszavazással döntött amellett, hogy korlátozzák a további fejlődést és olyan rendelkezéseket hoztak, amelyek a takarékos társadalmi berendezkedést szolgálták. Például megteremtették a kényelmes és biztonságos kerékpár közlekedés feltételeit és fejlesztették a tömegközlekedést, ugyanakkor korlátozták a gépjármű közlekedést. Szárazságtűrő fák ültetésével a nyári meleget enyhítették. Megoldották a szelektív hulladékgyűjtést és az esővíz összegyűjtését a közös területeken csatornákban és tározókban. A közterületeken hasznosítható növényeket ültettek, megvalósítva az "ehető tájkép" eszméjét. A könyvben leírt takarékos társadalmi berendezkedést leginkább az izraeli kibucokban valósították meg. Izraelben körülbelül 250 ilyen település van, ezek mindegyikében átlagosan 400 ember él. A kibucok kommuna-szerű települések, amelyekre a nagymértékű együttműködés a jellemző. A termelőeszközök, a föld és a házak a közösség tulajdonát képezik. A közösséget annak tagjai felváltva irányítják. A munkahelyeken is egymást váltva dolgoznak az emberek. A kibucokban lényegében nincsenek anyagi különbségek az emberek között, ezért nincsenek szegények és ezért ismeretlen jelenség a bűnözés. A könyv szerzője maga is élt olyan közösségben, amely a takarékos társadalom eszméjét próbálta megvalósítani. Ez a település modellként működött, ahol a tanárok és más érdeklődők a saját szemükkel is meg tudtak győződni arról, hogy az ilyen közösség alternatívát jelent. A takarékos társadalmi berendezkedés nagy előnye, hogy felszabadít minket a szükségtelen anyagi javak előállítása alól és ezáltal szabadidőt hagy a pihenésre, a játékra, a művészetek gyakorlására és a szórakozásra.

A könyv társadalomkritikának is tekinthető: a kapitalista társadalom visszásságait elemzi és egy elképzelt utópista társadalmi berendezkedés előnyeit taglalja. A környezetvédelem és a társadalomkritika összekapcsolása azt tükrözi, hogy a környezeti és a társadalmi problémák egymással szorosan összefüggnek.

1) A mi számunkra ezek a javaslatok a jelenlegi életvitelünkhöz képest nem is jelentenek nagy újdonságot. Elég itt a magyarországi hobbikertek nagy számára gondolni. A hobbikert sok ember számára egyaránt jelenti a testedzés, a pihenés és a termelő munka helyszínét.
2) Azt hiszem, hogy a gazdaságosság tekintetében nincs igaza a szerzőnek.

Ismertetők

Katalógus