Fery Antal (1908-1994) metszete
|
A Gellért-hegy a törések által feldarabolt
budai hegyvidék legkeletibb röge, közvetlenül a Duna
partján emelkedik ki négy nagy törésvonal mentén,
A Gellért-hegy, a Nap-hegy és a Várhegy közötti
medence a Tabán. A Gellért-hegytől délre, a
Duna régi árterületén Lágymányos
helyezkedik el. A hegy Duna-parti lejtőjét a Duna eróziója
tette szabaddá és alakította domború lejtővé.
A lejtő alatti mély hasadékban szállnak fel
a hévizek is. Tömegének legnagyobb részét
dolomit építi fel. A budai márga északról,
délről és nyugatról veszi körül,
sőt felnyúlik a Gellért-hegy mögötti hátra
is. A mésztufa a Citadellától nyugatra képez
felületet, e helyen 1820 körül még kőbánya
volt. A hegy déli oldalát löszréteg fedi. A kövületeket
elsősorban Szabó József és Heckel dolgozta
fel.
A Gellért-hegy eredetileg a Duna medréből sziklás
lejtővel emelkedett ki, amit azóta az úttest szélességében
levéstek. Magassága a lábazattól 140 méter,
az Adria-tenger szintjétől 235 méter. Lankásan
lejt nyugat felé, nyugati végződése a 168 méter
magas és alig elkülöníthető Kis-Gellérthegy.
A hegy déli oldalán nyílik a Szent Iván barlang,
a hegy legnagyobb barlangja, mely a rakpart fölött 25 méter
magasan fekszik. Neve az idők folyamán változott,
eredetileg Pesti Öreghegynek, majd Kelenhegynek hívták.
A középkorban Szent Gellért-hegyének nevezték,
Gellért Csanádi püspökről, akit 1046-ban
a Vata-lázadás pogány magyarjai a hegyről taszítottak
le. |
A hegy lábánál gyógyhatású
források sora fakad, vizüket a Gellért-fürdő,
a Rudas-fürdő és a Rác-fürdő hasznosítja.
A források egy része már az 1200-as években
ismert volt. II. Endre a pestis elleni védekezés céljából
kórházat állított a Gellért-források
fölé, amit Sáros-fürdőnek neveztek. Vizét
a fürdőket különösen kedvelő törökök
is megbecsülték. A törökök után I. Lipót
rendelkezett vele, majd 1739-ben itt épült a Fehér Ló
Szálloda. A Ferenc József-híd építése
után a főváros Sebestyén Artúr, Hegedűs
Ármin és Sterk Izidor tervei alapján építette
újjá, és 1918-ban nyílt meg Szent Gellért
Gyógyfürdő és Szálloda néven. A
hegy lábánál fekvő Rudas-gyógyfürdő
a főváros legrégibb fürdője, valószínűleg
már a rómaiak is használták. Zsigmond korában
a kalocsai érsek tulajdona volt. A török időkben
Szokoli Musztafa pasa Zöld Oszlopos Fürdő néven
renováltatta és bővítette. Buda 1686. évi
ostroma után a királyi kamara Buda városának
adományozta, 1896-ban ivócsarnokot építettek
hozzá. Az Erzsébet-híd 1964. évi újjáépítése
során a gyógyvizes ivókutakat - Attila, Hungária,
Juventus - beépítették a hídfeljáró
alá.
A török időkben a hegytetőn fellegvár
állt, a helyére épített csillagvizsgáló
1813 és 1849 között működött, körülötte
virágzó szőlőskertekkel. 1814-ben a Bécsi
Kongresszus résztvevői megtekintették a Csillagdát,
ekkor járt ott I. Ferenc osztrák császár, I.
Sándor orosz cár és III. Frigyes Vilmos porosz király.
A látogatásnál jelen levő Reichenbach bajor
optikusnak megtetszett a Csillagda elrendezése s azt később
a Bogenhausenben építetthez mintául vette. A Csillagda
építése 80.000 forintot tett ki. 1820-ban Ferenc császár
és neje, Karolina innen figyelték a napfogyatkozást.
1830-ban Stáhly Ignác orvosprofesszor az obszervatórium
számára harangot öntetett és a delet avval jelezték.
A Csillagda fénykorát Montedegói Albert Ferenc igazgatása
idején élte, majd Buda ostromakor megsemmisült. Az 1848-1849-es
szabadságharc után Haynau tábornagy megbízást
adott Zitta osztrák altábornagynak hazánk erődláncolatának
tervezésére. Ennek első és egyetlen elemeként
épült fel 1850 és 1854 között a fellegvár,
közismert nevén a Citadella. Az erőd létezését
a pesti polgárság már az 1880-as években sérelmesnek
tartotta. 1897-ben az építmény a főváros
tulajdonába került és a bejárat fölötti
falrészt jelképesen lebontották. 1919-ben ismét
ágyúállás, majd otthontalanok szükséglakása
lett. A II. világháborúban légvédelmi
ütegállás, vasbetonnal megerősített parancsnoki
fedezék, majd fogolytábor. 1961 és 1964 között
idegenforgalmi célra alakították át, étterem
és presszó nyílt. A Történeti Múzeum
kiállításon mutatja be a hely históriáját.
Gazdaságilag is hasznosított volt a Gellért-hegy
a múltban, a szőlőtermesztésről a legkorábbi
adat 1237-ből való. Verőfényes déli
lejtőjén hamar meghonosodott a kertkultúra, még
a törökök is ültettek gyümölcsfákat,
többek között fügét, sőt ők honosították
meg a törökpirosítót (Peganum harmala), mely szépítőszerül
szolgált. A török idők után további
szőlőket telepítettek, az utolsó nagy szőlőültetés
Kerkápoly Károly birtokán volt. A szőlőket
a filoxéra nemsokára elpusztította. A területet
az 1800-as évek végén parcellázták és
villákat építettek, ez a főváros egyik
legrégibb villanegyede. A hegy kőanyagát, különösen
az édesvízi mészkövet, építkezésekhez
használták. A kedvező éghajlati viszonyok miatt
települt a délnyugati lejtőre a Vincellérképző
Intézet, a későbbi Kertészeti- és Élelmiszeripari
Egyetem, melynek Budai Arborétuma az ország egyik legjelentősebb
élőnövény gyűjteménye.
A hegy nagyszabású fásítása az 1873-ban
hozott határozat után indult meg. Néhány éven
belül elkészültek az utak és 12.000 forint költséggel
sok facsemetét ültettek. Külön gondot okozott a Dunára
néző meredek sziklafal, amiről kőtömbök
zuhantak le, veszélyeztetve a házak épségét
és az út forgalmát. A veszélyes helyeken lévő
sziklákat eltávolították, a bizonytalan állapotúakat
alábetonozással megerősítették. A meredek
hely állandó felügyeletet és karbantartást
igényel., A főváros a Rudas-fürdőtől
a Sáros-fürdőig terjedő házakat kisajátította
és helyükön a Közmunkatanács - Francsek Imre
tervezésében s a Halászbástya modorában
- kerítéses szegélyt épített. A kerítés
kedvező képet ad és mérsékli az esetleges
sziklaomlás következményét. A hegy északi
oldalának általános rendezése 1902-ben kezdődött.
Az akkor állított Szent Gellért-szobor alatt elkészült
a vízesés is. A 6 méter magas kőszobor Jankovits
János és Gárdos Aladár munkája. Az építészeti
környék terveit Bokros János készítette.
A Városi Kertészet angolkert stílusban az 1920-as
és 30-as években alakította ki a hegy parkosított
részét, a fő útrendszer 1931-re készült
el. A déli oldal parkosítására a Sziklakápolna
elkészülte után, 1925-ben került sor. A Sziklakápolnát
Lux Kálmán építész, restaurátor
tervei és irányítása alapján képezték
ki és tették alkalmassá templom céljára.
A kápolna közelében és a déli lejtőn
élő fügebokrok a török telepítés
utódai.
A város vízellátásának javítására
a Vízművek Kelenhegyi úti telepén 2 db, egyenként
20.000 köbméteres vízmedence épült a hegy
belsejében, mely később a Gruber József-medence
nevet kapta. A Jubileumi park első rendezése 1954-ben, a
második 1965-ben volt, az átépítés 121.000
négyzetméterre terjedt ki és 22 millió forintba
került, a munkát Jancsó Vilmos és Krizsán
Zoltánná - BUVÁTI - tervei szerint végezték.
E parkrészlettel azonos időben készült a Fővárosi
Kertészet kirendeltségének új épülete
a XI. Rezeda utca 6. szám alatt. A Citadella nyugati oldalán
a teraszosan kiképzett játszótereket az 1970-es években
új műanyag csúszdarendszerrel bővítették.
Nagyszabású parkosítás volt 1981-ben, amikor
a víztároló környékének rendezésénél
egy földvárat utánzó építményt
emeltek, s itt került elhelyezésre Lesenyei Márta: Pest-Buda
egyesítése című alkotása. Ennek közelében,
a Szirom-utca tengelyében áll Wagner Nándor 2001-ben
készült alkotása, a Filozófiai Kert. Az 1992-ben
újjáépített és megnyitott Sziklakápolna
előtt Szent István szobra áll, a Duna felőli
oldalon van a Pávakert, nevét a hajdan itt élő
pávákról kapta. A kápolnához vezető
út mellett áll az 1984-ben Csapody Vera tiszteletére
ültetett atlaszcédrus. A közeli szerpentin út mentén
helyezkedik el a Gellért-legenda domborműve. Ennek szomszédságában
látható az 1993-ban ültetett sziklakert. A Citadellához
felérve, annak végénél áll a Szabadság
szobor. Az erődöt megkerülve két kőzetcsoport
alkotja a Bazalt-orgonát.
A lankás oldal felé haladva ismét műalkotások
növelik a hely értékét: Leányka csikóval,
Acél szélkakas és a Három kőlovacska,
valamint az Ülő nő kútszobor. A Szabó
Dezső sétányon az írót ábrázoló
fejszobor talapzatán a felirat: "Minden magyar felelős
minden magyarért." Matky Ödön Amforái a tágas
rét jelképévé váltak. A keskeny lépcső
melletti rézsű dísze az Anya gyermekével szobor,
a kiterjesztett szárnyú Pelikán a játszóteret
élénkíti, A Jubileumi Park domborművei, a Vízköpő
és a Budapest múltja és jelene. További szobrok
az Ülő nő és a Debreceni Vénusz. A Sziklakápolna
fölé visszakerült a korábban lebontott kereszt.
A Gellért-lépcső különlegesen szép
műszaki megoldás, ennek támfalában két
emléktábla látható: a Tabáni tűzvész
és Dénes Zsigmond táblái. A Kelenhegyi út
32. számú házon Zsigmondy Béla, a Kemenes utca
4. számú házon Dr. Kiss Lajos, és a Minerva
utca 3/a. számú épületen üldözötteket
megmentők emléktábláit helyezték el.
A Kemenes utca - Kelenhegyi út sarkán Szent Vince oszlopa
áll. Nevezetes intézmény a Sánc-utca 3. szám
alatti Uránia Csillagvizsgáló, A park természetvédelmi
terület, melyet a Hérics Természetvédelmi Tanácsadó
Bt. dolgozott fel. A terület külterjes része folyamatosan
beépül, s a szép villák nagy kertjeiben helyet
kapnak azok az értékes növények, melyeket közterületre
amúgy sem ajánlatos ültetni.
A térkép nagyobb méretben
|