"Valahányszor a kertembe megérkezem, Megcsinálom A Körutat. Személyes sajátosságom ez, vagy minden jó kertész így cselekszik? Érdekes volna tudni. A Körút Megcsinálása csak annyit jelent, hogy [...] végtelenül részletesen megvizsgálok minden talpalatnyi földet, minden bokrot, minden fát, mindig a megszabott irányban haladva.
Amikor az ember A Körutat Csinálja, szigorúan meghatározott törvényekre kell tekintettel lennie. A legfőbb törvény: mindent a maga rendjén! [...] Nem szabad a következő ágyásra nézni, amíg a közvetlenül előtted lévő ágyással nem végeztél. Szemed sarkából megpillanthatsz valami különös, váratlan skárlát-csillogást a második ágyásban, de fel kell vértezned magad az ellen, hogy odarohanj az izgató fényhez s hűvös tekintettel kell az előtted lévő, nyilvánvalóan csupasz földre nézned, amíg meg nem bizonyosodtál afelől, hogy csakugyan nem rejtőzik benne semmi. Máskülönben az lesz a vége, hogy vadul végigszáguldasz a kerten, fölfedezel egy-két szenzációs esemény, aztán megállapítod, hogy semmi egyéb nem történt. Ez pedig annyit jelent, hogy elmulasztod az apró hajtások egész izgalmát, a sárga viola szemhéjának első nyiladozását, a boszorkány-dió első, drága aranylását, a hóvirág korán kiütköző dárdáját. [...]
Legalább tizenhat vastag, félbőrkötésű, levágott sarkú kötet kellene ahhoz, hogy az ember aprajára beszámoljon egy tipikus Körútról, akármilyen kertben. Annyi minden történik minden talpalatnyi földön!"

Beverley Nichols: Kertem
Benedek Marcell fordítása