Micsoda rózsaillat van itt, a Sírban, biztosan a Testből árad, és most
nem zavarja az az átható rókaszag, amit akkor érzek, ha Mefi is itt van.
Lehet, hogy eddig ezért nem tűnt fel ez a tisztító rózsaillat, mert a fuxos
szag megrontotta, mint a legjobb bort is a fuxosodás. Mindenesetre jó jel
ez a rózsaillat, ha rózsa születik, valami megvilágosodik, valami regenerálódik,
valami isteni tudás, valami kozmikus erő kezdi jelenteni magát, és közel
a Paradicsom is, mint Danténak, amikor egy aranyközepű fehér rózsában megpillantja
a Mennyek Országát.
De azért még mindig itt ez a rókaillat is, bár most csak a végén és
hátulról jön elő, úgy, ahogyan borkóstolásnál az üres pohár száraz illatpróbáján
érezzük meg, hogy a nagynak hitt borban valami sántít. Vélhetőleg ott is
az ördög, ami a mi bűnünk, a hiba, hogy borunk érzékeny testét nem elég
szakértelemmel ápoltuk. De milyen szakértelemmel ápoljuk saját testünket
egészségesen és betegen? A teremtés legtitkosabb gyümölcsének, szőlejének
és borának milyen szőlőmunkásai, milyen vincellérei vagyunk? Megtartjuk
ezt a különleges edényt olyan tisztának, hogy belőle indulhat ki majd a
megvilágosodásra törekvő szellemi út, ahogy Buddha hívei hiszik? Vagy örök
Vízözön előtt élünk, mert megtelék a föld erőszakoskodással, és így
minden test megrontotta vala az ő útját a földön?[30] És
mára is ugyanaz a feladatunk maradt, mint Noénak, el kell kezdenünk gyűjteni
a goférfát és a szurkot. El kell kezdeni építeni a bárkát...
|