A keleti nagy fal leomlása után ez a honfoglalási készülődés...

A Csernobilig húzódó idősziget visszaillesztése a befogadók közé?

A szorongást a legegyszerűbb átörökíteni, és majdnem lehetetlen nem átörökíteni. Pedig bizonyíthatóan volt ezen a tájon élet, a mai is egy a számos bizonyíték közül Most pedig bevándorlunk Európába. Ezredvégi sorbanállás.

Mi lesz az elbontott betonból? Egyébként ez sem keleti találmány. Talán a szolgai követés és túlteljesítés lehet az? A mi otthonteremtő normaszegésünk. Meg a túllihegő láncos kutya, amint szabadulása óráján megtér. Megtérül.

Tényleg, mi lesz a bontási anyagokból, amelyek nem akarnak elbomlani. Kér-e valaki lakhatási engedélyt laktanyákba? Rászorultsági iszony elvén eloldalgunk, majd valaki átveszi a terepet, vállalkozik, legyen isten, aki segíti.

A várakozás a miénk, egész nemzedéknyi mestere van, Testvéreinkkel együtt a felzárkóztatandó népek közé tartozunk, tartozunk valahová, az előszobát a rendelőben szintén ne tartsd karanténnak. Ez már Zónaköz.

Néha csak ügy magunk elé nézünk. Szétszerkesztődő tartamokban időző méla zsidók. S hogy néznek ránk mások, s voltaképpen kicsodák? Milyennek látjuk mi magunkat? Légy pozitívan gondolkodó, az úttörő, ahol tud, pozitívan áll a dolgokhoz.

Szívesen megkérdeznék valakit: te is valami szellemi vezetőre vársz? Kiket vezetne, hogyan, hová, milyen eszközökkel és jogon?

Idehallatszik a jamboree, s mire odaérünk, már nincs is. Saját fülemmel hallottam, hogy c'mon everybody! Te is így lehetsz evvel, "haver". Gyerünk haza.

E múltnak már adósa szelíd jövővel. Jókedvünk egyszer volt tavaszai, jutott nekünk történelmi emlékezet. Másoknak sikerstoryjaik vannak. Az kéne, hogy irigyeljük? A cél maga a megastore a megastorykkal és megasztárokkal? Mi leszünk a sajátosan dacos felnőttek elitklubja költségvetési elégtelenséggel. Viszont lesz hozzá öniróniánk, nálunk azt eszik. De inkább isszák. Mi leszünk a magasra növesztett kishitek veteményesei.

Mit vársz? Alig hagytuk el a Zónát. Ott rekedt benned a paneltesztelési karakterisztika, még mindig eminens szolga vagy, a folyton követő járművek előzni vágyása munkál benned. A szakszavak nehezen alakulnak át használható anyanyelvvé, ez itt a fő nyelvi nehézség. Jobb volna aktuális Ceau-vicceken edzeni tovább észrevétlenül meghosszabbítva serdülőkorodat? A legjobb Ceau-vicc elég morbid volt: mikor a Dacián menekült. Most meg egy nyugdíjas bányász felrobbant egy Trabantot Ózd mellett, mert annyi év után észrevette, hogy nem bírja a hangját.

Sokaknak most is csak a zónahatár-barátkozások maradtak, folytatják tovább egymás elzónásítását, erőt vesz rajtuk a mivagyiság. Csökött várakozás tovább: hová, miért, hogyan, milyen jogon? Egy táborban?

Odáig rendben van, hogy mindenki kitörölhetetlen akar lenni, de legalábbis kirekeszthetetlen. Honnan? Sajátmagából mindenképp, de ez azért nem sok tudásnak.

Bebetonozódás. Mindenki a magáéba. Jó ez valakinek is?

Nap mint nap homokórányi esély, utána megint megfordu1 és megint mást kell tenned. Vajon eltúlozható-e saját társadalmunk komolyan vétele? Viszonossággal vagy anélkül.

Az, hogy állandó a külföldi dicséret, nekünk szól? A tapintatos jó vendég saját lelkiismeretének? Terveik vannak velünk?

Mikor érezhetnénk úgy, hogy a talpunkra álltunk, fél lábbal már ezen a földön? A közéleti nyeregben megpuhult viták hatására ugyan nem. Óhajtja valaki egy lerágott csonttal jól fejbeverni az egyik európai választófejedelmet önök közül, uraim?

Persze, mi nem vagyunk elég fejlett demokrácia, hogy saját szélsőségeink lehessenek. Vigyázni kell a kifejezésekkel, a félreértés joga nem nálunk van, ebből is látszik, hol élünk, ha nem is ebből élünk. Vádalkut nekünk egyelőre nem kínálnak, minden megkezdett vizsgálat felhasználható ellenünk, vádlóink biztosan ártatlanok.

Nem kéne állandóan magunkkal foglalkozni, majd ha kitöltötted a kérdőívet, kapsz értesítést, ők mégiscsak jobban értenek a dologhoz. Hozzád is, ne szégyelld, nagyobbak, okosabbak, szerencsésebbek. Vetkőzz le előttük, ne hivatkozz álszeméremből személyiségi jogaidra, ezek már mindent láttak. Mit gondoltál? Te kivétel vagy?

Nem viselkedhetsz úgy, mintha tetves volnál. Gondolj inkább arra, milyent választasz a fazonigazításnál a modellek közül. Miért most kezdesz el kényeskedni az engedély miatt? Eddig is mindig kiváltottad, ha kérték.

Ami van, azt kell szeretni, ez a tiszta realitás, ez még a Zóna szorossága. Az összhangzó értelem. Mibe szabad beleélned magad?

Itt ez a rengeteg omlós vallomás. És miből fogunk megélni?

A szeméttermelés is indikátor. Máris túlfogyasztunk, már régóta nem bírja a szemétszállítás a terheket. Mielőtt eleget fogyasztanánk - elegen. Szerinted kik vagyunk? És mi lesz, ha felocsúdunk?

Az úgy van, hogy álmában mindenki megújítja a fél gyárat, vagy ahol dolgozik. Másnap, a valóságban fél minden újtól, mint valami ártó szellemtől. A nőktől is így félsz?, ezt a legnagyobb cukkolók szokták kérdezni, akik maguk a legjobban félnek mindig és ettől még hangosabbak. Igen, a rablóulti és más kulturális alapintézmények. Jók vagyunk. Mi vagyunk a legnagyobb egy főre jutók...

Tényleg szabad mindenről beszélni? Mi tart vissza?

Ti, kisfuvarosok a Teleki téren, de hiszen élünk!

Latinovits azt mondja, hogy nikkel szamovár.

(Mondják, hogy a napló írásba adott álom. Amikor meg tényleg alszik az ember, csak kivonja a betűket az emlékkönyvből, melyet bevallatlanul magának állít össze. Amennyire fontos lehet az álom, napló és emlékezet a józan ítélet szerint, az ébrenlét is mérlegre kerül valahol.)