Bodor Ferenc a Magyar Iparművészeti Főiskola könyvtárosa, majd a Tölgyfa Galéria vezetője, újabb kori művelődéstörténetünk ismerője és népszerűsítője volt. Széles körű érdeklődése a népi hagyományokra és a polgári életvilágra egyaránt kiterjedt; szakmai munkálkodásában elsősorban a tárgykultúra, a mindennapi élet és annak színterei foglalkoztatták. Jóllehet, egyik avatott méltatója szerint legfőbb műfaja "az élőbeszéd volt, a személyes kapcsolat", életműve számtalan írásban, s szerkesztett művekben tárgyiasult. Ilyen például a "Nomád nemzedék. Ifjúság és népművészet Magyarországon 1970-1980" a Népművelési Intézet kiadásában (1981), vagy a népszerű Magyar Narancsos sorozatot tartalmazó "Pesti Presszók" (1992), illetőleg a válogatott írásait egybegyűjtő emlékkötet, a "Városkapu" (2001).

Közismert volt gyűjtő-értékmentő szenvedélye is; minden tárgyi, írásos és képes emléket fontos kordokumentumnak tartott. Gyűjteményeinek java része közintézményekbe került. 1995-1996 során leveleit, levelezőlapjait és fényképeit a Nemzeti Múzeum, XIX. századi fotógyűjteményét a Néprajzi Múzeum, a korabeli formatervezést reprezentáló technikai eszközeit az Országos Műszaki Múzeum, könyvei zömét a Lónyay utcai Református Gimnázium, kávéházi és presszós fotó- és kéziratanyagát a Magyar Kávéház Alapítvány vette át.

"Nomád újságok és fotók" témájú hagyatékának gondozását az örökösök a "Selyemgombolyító"-ra bízták, így került a 18 doboznyi cikk-, aprónyomtatvány- és fényképgyűjtemény 1996. március 6-án a Kulturális Innovációs Alapítvány Könyvtárába. Bodor Ferencet szoros szálak fűzték a Selyemgombolyítóhoz. Az épületben működő alapítvány könyvtárának létrehozója és korábbi fenntartója, a Közművelődési Információs Intézet (kezdetben: Népművészeti és Közművelődési Információs és Módszertani Központ) a Fiatal Népművészek Stúdiójából nőtt ki. Ez a műhely fogta egybe a hetvenes években kibontakozott hazai ifjúsági népművészeti mozgalmat. E kornak állított emléket a mozgalom autentikus résztvevőjeként és szervezőjeként Bodor Ferenc, az általa szerkesztett "Nomád nemzedék" című, a stúdió gondozásában megjelent, mára már legendássá vált emblematikus dokumentumkötettel. Kapcsolata a Fiatal Népművészek Stúdiója körül szerveződött szellemi műhellyel az intézmény megszűnte-átalakulása után sem szakadt meg. A nyolcvanas évek útkeresése nyomán a Kulturális Innovációs Alapítvány égisze alatt e kör által 1992-ben létrehozott Ökotáj c. folyóirat egyik megálmodója, ötletgazdája, s korai haláláig szerkesztőségi tagja volt.

A Kulturális Innovációs Alapítvány Könyvtárához került hagyaték érdemi feltárásának első lépése Bodor Ferenc "Nomád nemzedék"-es gyűjteményének felleltározása s a jegyzék közkinccsé tétele a világhálón. A tételes katalógus létrejöttét és internetes megjelenítését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatása tette lehetővé.

A hagyaték mintegy 1800 képet (fénykép, dia, csíkmásolat, nézőkép, negatív csík), több mint 700 nyomtatott dokumentumot (újság, újságcikk-kivágat, meghívó, szórólap, belépőjegy, programfüzet, katalógus, plakát) és 370 oldal gépelt kéziratot foglal magában. E sokrétű dokumentáció minden helybeni kutatónak szabadon rendelkezésére áll.

Egyúttal megkezdtük a dokumentumok egy részének (fényképek, negatívok, diák) digitalizálását. Az elsőként elkészült képeket (a 6. számú dossziéból) elhelyeztük a világhálón is. Kérjük az oldal látogatóit, tekintsék meg a képeket és segítsék feltáró munkánkat a felirat nélküli képek (a helyszín, a résztvevők, az esemény, a felvétel készítője) beazonosításában. Jelezzék azt is, ha érdekeltként valamilyen (pl. szerzői, személyiségi jogi) okból nem járulnak hozzá a beolvasott kép világhálón történt megjelenítéséhez; ez esetben az illető képet levesszük az oldalról.